Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
372 KONTOR LAJOS tudja elérni. Ennek megkövetelése egyenlő lenne azzal, hogy a bíráktól és a felektől észszerűtlent kívánunk ; azzal a jogszolgáltatást az elviselhető mértéken túl megnehezítenénk, sőt annak útját is nagy mértékben elzárnánk. A bizonyosság eme legmagasabb fokával szemben a közönséges nyelv- használat nem ritkán bizonyosnak mond olyan megállapítást (cognizione), amely ezt a nevet nem érdemli meg, de kisebb-nagyobb valószínűségnek kell minősíteni, mert nem zár ki minden észszerű kétséget és a tévedés indokolt veszedelmét nem küszöböli ki. Ez a valószínűség (vagy quasi-certitudo) nem ad elegendő alapot a bírói ítélkezésnél a tény objektív igazsága tekintetében. Ilyen esetben, amikor a megítélendő tény körüli teljes bizonyosság hiánya akadályozza az ügy érdemében való pozitív ítélethozatalt, a törvény és különösen a perrendtartás a bírónak kötelező szabályokat ad eljárása módjára nézve, amely szabályok között külön jelentőségük van a jogi vélelmeknek és a jogkedvezményeknek (praesumptiones iuris, favores iuris). Ezeket a jogi és perrendtartási szabályokat a bírónak számon kell tartania, de ezeknek a szabályoknak túlhajtott, téves alkalmazása és a törvényhozó akaratának hibás értelmezése lenne, ha a bíró akkor is ezekhez folyamodnék, amikor nemcsak quasi-certitudo, hanem valóságos és igazi értelemben vett bizonyosság esetéről van szó. Az igazsággal és annak biztos felismerésével szemben ugyanis nem érvényesülhet sem a jogvélelem, sem a jogkedvezmény. Az abszolút bizonyosság és a quasibizonyosság vagy valószínűség, mint két véglet között van a certitudo moralis, a morális bizonyosság. Az egyházi bíróság elé kerülő ügyekben rendszerint erről van szó. A morális bizonyosságot pozitív oldalról az jellemzi, hogy minden alapos és észszerű kétséget kizár és így mérlegelve, az említett quasi-certitudo-tól lényegesen különbözik. Negatív oldalról azonban az ellenkezőnek abszolút lehetőségét nem zárja ki s ebben különbözik az abszolút bizonyosságtól. Ez a bizonyosság szükséges, egyben elegendő az ítélkezéshez még akkor is, ha bizonyos esetekben lehetséges volna direkt vagy indirekt úton az abszolút bizonyossághoz eljutni. Csak így lehet szó szabályos és rendezett jogszolgáltatásról, amely szükségnélküli késleltetések és a bíróságok és a felek túlzott megterhelése nélkül folyik le. 2. Néha a morális bizonyosság csak a jelek (indizi) és bizonyítékok tömegéből nyerhető, amelyek külön-külön nem alkalmasak az igazi bizonyosság megalapozására s csak együttesen tudják megakadályozni, hogy az egészséges ítéletű emberben észszerű kétség merüljön fel. Ezen a módon azonban a valószínűségek puszta felsorakoztatásával még nem teremti meg az ember a valószínűségből a bizonyosságba való átmenetet (passaggio). Ez törvényellenes ugrás (transizione) lenne egyik speciesből a tőle lényegesen különbözőbe (itt Aristotelest idézte a pápa) : hanem itt annak felismeréséről van szó, hogy mindezeknek a jeleknek és bizonyítékoknak együttes jelenléte közös forrás és bázis létezésére vezethető vissza, amelyből származnak és ez a közös forrás az objektív igazság és a valóság. A bizonyosság ebben az esetben egy abszolút biztosságú és általános érvényű alapelv bölcs alkalmazásából keletkezik : az elégséges ok princípiumából. Ha tehát a bíró döntésének indokolásában arra
