Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
XII. PIUS INTELMEI A HÁZASSÁGI PEREK BIRÁIHOZ 371 Egyébként itt is érvényes az előbb hangoztatott alapelv, hogy elegendő a morális bizonyosság, amely minden észszerű kétséget kizár. A mai időkben, amikor sokhelyütt már valóságos válási mánia (mania per il divorzio) mutatkozik s a házasság kötését és megszüntetését nagyobb könnyedséggel végzik, mintha bérleti szerződésről lenne szó: az egyházi bíróságok tartsanak ki az egészséges ítélkezés és a keresztény lelkiismeret által diktált és helyesnek tartott szabályok és gyakorlat mellett. A házasság felbonthatatlansága és felbonthatósága tekintetében az Egyházban nem érvényesülhet más norma és praxis, mint az, amelyet Isten : a természet és a kegyelem Alkotója meghatározott. A Szentírásnak két helyét kell figyelembe venni, amelyek bizonyos mértékben a határokat jelölik s e határok között kell a házassági kötelék felbontását illetően maradni. Ezek úgy a mai laxismus-1, mint az Isten akaratával és parancsával ellenkező rigorismus-t kizárják. A Szentírás egyik helye így hangzik : «Quid Deus coniunxit, homo non separet» (Máté, 19, 6). Ez azt jelenti, hogy nem az ember, hanem csak Isten választhatja szét a házasfeleket s ezért a válás semmis, ha a házassági köteléket nem Isten oldja fel. A másik hivatkozott szentírási hely a következőket mondja : «Non servituti subiectus est frater aut soror ... : in pace autem vocavit nos Deus» (1. Cor. 7, 15). Más szóval : ott nincs sem kötés, sem házasság, ahol azt Isten feloldotta és ezáltal a házasfeleknek lehetővé tette, hogy megengedetten ismét házasságra lépjenek. Minden esetben a legerősebb norma, amelynek érdekében a pápa előbbidézett házasságfelbontó hatalmát (potestas vicaria) gyakorolja, a «salus animarum», amelynek megvalósításánál úgy az egész vallási közület s egyáltalán az emberi közösség általános java, mint az egyének java, a neki kijáró és megfelelő figyelemben részesül. * * * Ezeket fejtette ki a pápa 1941 október 3-án tartott allokuciójában s egy év múlva, 1942 október 1-én ugyancsak a Rota bírái előtt a már ismételten említett morális bizonyosság lényegét világította meg a következőkben : 1. A szellemi és testi házasságkötési képtelenséget érintő perekben, valamint azokban, amelyekben a házasság semmissé nyilvánításáról avagy pár meghatározott esetben az érvényesen kötött házasság felbontásáról van szó, a morális bizonyosság (certitudo moralis) lényeges jelentőségű, mert az 1869. kánon 1. §-a az eldöntendő per alapjául szolgáló tény tekintetében megkívánja a morális bizonyosságot ahhoz, hogy a bíró az ítéletet meghozhassa. Ennek a bizonyosságnak, amely az emberi életet irányító törvények és szokások állandóságára támaszkodik, különböző fokozatai vannak. Van abszolút bizonyosság, amely a tény1 igazságában és az ellenkező nemlétezésében való minden lehetséges kétséget kizár. Ez az abszolút bizonyosság azonban nem szükséges az ítélethozatalhoz, sok esetben az ember azt nem is 1 A tény jelenti azt az alapot, amelyen a per megindul (pl. impotentia, rokonság stb.). f 24*
