Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
370 KONTOR LAJOS bírónak könnyen hajlani a házasság semmissé nyilvánítására, hanem ellenkezően : minden lehetőt meg kell kísérelnie, hogy érvényessé tegyék, ami érvénytelenül lett megkötve, különösen akkor, ha az eset körülményei azt különösen tanácsolják. Ha azonban a konvalidatio lehetetlennek látszik, mert dirimens házassági akadály forog fent, amely alól az Egyház nem dispenzál vagy nem szokott dispenzálni, avagy a felek vonakodnak a beleegyező nyilatkozatot megtenni vagy megújítani, akkor a semmissé nyilvánítást senkinek sem szabad megtagadni, aki azt a kánoni szabályoknak megfelelően igazságosan és törvényesen kéri, feltéve azonban, hogy az állított érvénytelenség olyan constare-\&\ van megállapítva, amelyről (amint azt emberi dolgokban megjelölni szokták) az embernek morális bizonyossága van, amelyik minden észszerű, vagyis pozitív okokon nyugvó kétséget kizár. Nem lehet a semmisség abszolút bizonyosságát kívánni, ami az ellenkezőnek nemcsak minden pozitív bizonyíthatóságát, hanem tiszta lehetőségét is kizárja. A jogi norma, amely szerint «matrimonium gaudet favore iuris, quare in dubio standum est pro valore matrimonii, donec contrarium probetur» (can. 1014), ennek a contrarium-nak, az ellenkezőnek erkölcsi bizonyosságáról értendő. Az ellenkezőt erkölcsi bizonyossággal kell megállapítani. Egyetlen egyházi bíróságnak sincs joga vagy hatalma többet kívánni. Ha többet kívánnak, könnyen megtörténhetik, hogy a feleknek a házasságra való szoros jogát sértik meg, minthogy nekik — tekintve, hogy a valóságban házassági kötelék nem köti őket — természetes joguk van arra, hogy házasságot kössenek. 3. A házasság felbontása a pápának fenntartott kegy, de e tekintetben az egyházi bíróságoknak, így a Rotá-nak is, szerepük lehet annyiban, hogy meg kell vizsgálniok: vájjon fennforognak-e a házasság érvényes és megengedett felbontásához megkívánt feltételek s ennek alapján a pápának ajánlható-e ennek a kegynek a gyakorlása. Felesleges ismételni — folytatja a pápa —, hogy az érvényes (szentségi) végrehajtott házasság az isteni jog szerint felbonthatatlan, azt semmiféle emberi erő nem bonthatja fel (can. 1118). Más házasságok viszont, bár «intrinsece» fel- bonthatatlanok, «extrinsece» nem abszolúte felbonthatatlanok, hanem — ha a meghatározott szükséges előfeltételek fennforognak (köztudomás szerint viszonylag igen kevés esetről lehet szó) — a privilegium Paulinum esetén kívül a pápa joghatósága (potestas ministerialis) alapján feloldhatók. Arra vonatkozóan, hogy a szükséges előfeltételek valóságos fennforgásának megállapításával kapcsolatos előmunkálatokat hogyan végezze az egyházi bíró, hangsúlyozza a pápa, hogy ezt a vizsgálatot komolyan, gondosan és szigorúan kell lefolytatni, annál is inkább, mert itt a potestas vicaria alkalmazásával az isteni jog körébe tartozó dolgokról történik döntés s a házasság felbontásának érvényessége attól függ, vájjon a szükséges követelmények fennforognak-e. Különben mindegyik esetben s az eljárás mindegyik stádiumában kötelező, hogy azok a szabályok, amiket a keresztény morál ilyen kényes ügyben (in cosi delicata materia) előír, a legszigorúbban megtartassanak.
