Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
érvekre támaszkodnak s amelyek nem szolgálhatnak minden észszerű kétséget kizáró biztos ítélet alapjául. A testi képtelenség esetével is gyakran foglalkozott a Rota. Ennél a kényes és nehéz kérdésnél két tendenciát kell kerülni : 1. azt, hogy a nemzési aktus konstitutív elemeinek tárgyalásánál egyedül a házasság primär céljára vessenek súlyt, mintha sekundär cél nem is volna, legalább is az nem mint «finis operis» magától a természet Teremtőjétől állapíttatott volna meg, 2. kerülni kell azt a tendenciát, amely a sekundär célt mint egyenlő értékű főcélt tekinti, amidőn a sekundär célt a primär cél alatti jelentős alárendeltségéből felszabadítja, ami logikus szükségszerűséggel gyászos következményekhez vezetne. Más szóval : minthogy az igazság a középen van, a következő két véglet kerülendő : egyrészt nem szabad a házasság és a nemzési aktus sekundär célját praktikusan tagadásba venni és túlzottan lebecsülni, másrészt a házassági aktust nem szabad felszabadítani s értékén felül elválasztani a primär céltól, amelynek belső struktúrájánál fogva elsősorban és főképen alá van rendelve.1 2. A házasság érvénytelenségének kimondása tekintetében mindenki tudja — folytatja a pápa —, hogy mennyire elővigyázatos, tartózkodó és nehezen hajló az Egyház ebben a kérdésben. Ha az emberi élet nyugalma, szilárdsága és biztonsága megkívánja, hogy a szerződéseket ne nyilvánítsák könnyelműen semmiseknek, akkor ennek az elvnek még inkább érvényesülni kell olyan szerződéseknél, mint a házasság, amelynek szilárdságát és állandóságát az emberi társadalom közérdeke és a házasfelek s a leszármazók magánérdeke egyaránt megköveteli s amelynek szentségi méltósága megtiltja, hogy az, ami szent és szentségi, könnyedén a profanáció veszélyének tétessék ki. Ki ne tudná, hogy az emberi szív — egy és más sérelem, bosszúság, vélemény- eltérés miatt, avagy, hogy az összeköttetés útját a bűnös módon szeretett személy felé megnyissa — nem ritkán hajlamos arra az elhatározásra, hogy szabaduljon a meglévő házassági köteléktől? Ezért nem szabad az egyházi 1 Wenner a «Theologie und Glaube» 1943, 3. számában a «Periodica de re morali, canonica, liturgica» (1941, 313) nyomán kommentálja a pápának ezeket a kijelentéseit s felhozza, hogy az utóbbi évtizedekben ismételten tárgyalt kontroverziát — t. i. mik a férfi részéről az utód nemzésére szolgáló aktusnak a konstitutiv elemei — a pápa sem az egyik, sem a másik irányban nem dönti el. Az egyik felfogás szerint szükséges a potentia emittendi semen testiculare (sive fertile, sive sterile). Ez volt eddig az általánosan elfogadott nézet s ezt alkalmazta ítélkezéseinél a Rota is. Az újabb nézet szerint a perfecta copulá-hoz csak az szükséges, hogy az actus generativus secundum externam speciem naturali modo peragatur. Ennek a felfogásnak a képviselői arra hivatkoznak, hogy a házasságnak sekundär céljai is vannak, amelyeket maga a természet határozott meg és elegendő, ha a természetes módon véghezvitt aktus ennek a célnak (különösen a concupiscentia kielégítésének) megfelel. E nézet szerint mindazok házasságra bocsáthatók, akik a házassági aktust természetes módon végezni tudják, még akkor is, ha a nemi mirigyek hiánya avagy atropiája avagy a magvezeték elváltozása miatt (occlusio, ligatio, translocatio, dissectio) nem képesek esemen testiculare» kibocsátására. XII. PIUS INTELMEI A HÁZASSÁGI PEREK BIRÁIHOZ 369 Theologia. 24
