Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
Szemle. XII. Pius intelmei a házassági perek bíráihoz. A pápa 1941 október 3-án a törvénykezési esztendő megnyitása alkalmából figyelemreméltó allokuciót intézett a Rota bíráihoz (Acta Apóst. Sedis 1941,421—426), amelyben egyrészt elítéli a mindjobban terjedő válási «mániát», másrészt az emberek házasságkötési jogát tárgyalja. Egy évvel később, 1942 október 1-én, újabb allokuciót intézett a pápa a Rota bíráihoz (Acta Apóst. Sedis 1942, 338—343.) s ebben mélyenjáró, jogfilozófiai alapokon nyugvó perjogi tájékoztatást adott az ítélkezésnél megkívánható bizonyosság mértékéről s elérésének módszereiről. Első allokuciójában a pápa különösen három kérdésre hívta fel az egyházi bírák figyelmét, ezek a következők : 1. az ember természetes joga a házasságra, 2. a házasság érvénytelenségének a kimondása, 3. a végre nem hajtott házasságok felbontása. 1. A házasságkötés joga tekintetében a pápa hivatkozik XIII. Leo és XL Pius pápák ama tanítására, hogy «semmiféle törvény nem veheti el az ember természetes és primitív jogát a házasságkötéshez». Ez a természet Urától és a Legfőbb Törvényhozótól adott jog mindenkit megillet, kivéve, ha valaki arról lemond, avagy szellemi vagy testi hiba miatt képtelen házasságot kötni. Ahhoz azonban, hogy ezekben az esetekben a házasság megakadályozható, avagy a már megkötött házasság érvénytelenné nyilvánítható legyen, szükséges, hogy a megelőző és tartós képtelenség ne csak kétségesen avagy valószínű módon, hanem morális bizonyossággal állapíttassák meg. Ilyen bizonyosság esetén a házasságkötés nem engedhető meg, a már megkötött pedig nem nyilvánítható érvényesnek. A patologikus defektusból származó szellemi képtelenség esetével — folytatta a pápa — a római Rota nemrég foglalkozott (Null. matr. coram Wynen, 1941, II. 25). Ez alkalommal az ítélet több olyan teóriát említett, amelyeket a modern pszichiáterek és pszichológusok újakként hangoztatnak. Ez nagyon dícséretreméltó s jele a gondos, messzemenő vizsgálódásnak ; hisz az egyházjogtudománynak szabad, sőt kell figyelemmel kísérni azoknak a tudományszakoknak a fejlődését, amelyek az erkölcsi és jogmatériát érintik s nem szabad mindezt azon a címen elutasítani, mert új. Szükséges azonban, hogy gondosan felülvizsgálják és mérlegeljék : valóságos tudományról van e szó s nem csak hipotézisekről, teóriákról, amelyek nem pozitív, szolid
