Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
A KÁPTALANI DIGNITAS FOGALMA 359 17-én a cataniai káptalant, amely addig bencés volt, világivá alakította ; a dignitásokat eltörölte és négy új méltóságot erigált s tizenkét kanonok- ságot. A régi szokás-jogot, mely szerint az összes dignitások betöltése az ottani püspökhöz tartozott, fenntartotta. IV. Pius azonban meghalt, mielőtt a bullát végrehajtotta volna. V. Pius «In eminenti» kezdetű bullával 1568 február 9-én elődje rendelkezését jóváhagyta. 1639-ben a catániai püspök a négy dignitáson kívül ötödiket is létesített, melynek adományozását saját magának tartotta fenn. A catániai érsekek e jogot a Codex után is gyakorolták, hivatkozva az apostoli privilégiumra, amely a 4. canon1 szerint érvényben maradt. Az ügy a Kongregáció elé került. A döntés indokolása kimondja :«In primis quod quintam dignitatem erectam, quin accesserit apostolicum privilegium nullum est dubium, quod Sanctae Sedi nunc sit reservata», de 1940 június 15-én az összes dignitásra nézve kimondotta, hogy a Szentszéknek van fenntartva.1 2 A káptalani méltóság keletkezésének második módja : a szokásjog. Erre már Barbosa is felhívja a figyelmet.3 Ha ugyanis bizonyos hivatalt ősidőktől kezdve a szokás alapján mint dignitast tekintik, akkor nevezett hivatal jogilag is a dignitashoz tartozik. A szokásjogot leginkább a káptalani statutum szokta megőrizni, azért igen fontos a dignitas megállapításánál a statutum megvizsgálása. A káptalani dignitas keletkezésének harmadik módja pedig abban áll, hogy az olyan káptalani hivatal, amely régen valóban méltóságot jelentett (pl. a főesperesség és archipresbyter), az most is méltóságnak tekintendő,4 feltéve, hogy bizonyos rangelsőbbséggel, vagyis praece1 «lura alii quaesita, itemque privilegia atque indulta quae, ab Apos- tolica Sede ad haec usque tempora personis sive physicis sive moralibus con. cessa, in usu adhuc sunt nec revocata, integra manent, nisi huius Codicis canonibus expresse revocentur.» 2 C. Cong. Concilii: «Catanen». A. A. S. XXXIII (1941) 70. 3 . .. «nam illa dicitur dignitas, quam consuetudo vel statutum dignitatem facit licet dignitas in jure non habeatur pro tali, debet tamen judicari pro tali secundum reputationem loci.. . ideo attenditur potius solitum ipsius Ecclesiae, quam Jus commune... Dignitatem probari esse talem ex ejus expressione facta in collationibus Apostolica aut Ordinaria auctoritate factis et ex declaratione facta per Capitulum et ex pluribus actibus et functionibus Capitularibus et ex communi reputatione in Ecclesia pro tali». Barbosa, i. m- cap. IV. nr. 7—11, V. ö. még Reiffenstuel: Jus Canonicum Universum, Ingol- stadii, 1745. in Lib. III. Tit 5, nr. 34. «... Item ex consuetudine: nam si de consuetudine Ecclesiae aliqua reputatur Dignitas, licet de Jure non sit talis, tamen dignitas censeri debet...» 4 Reiffenstuel, nr. 34. Barbosa, cap. IV., nr. 5 ; 13 «Unde pariter Dignitas dicitur ubi illam obtinens habet praerogativas sedendi ante alios, tam in Choro, quam in Capitulo, cum nomine Dignitatis, quamvis jurisdictionem non habeat. Ez a «nomen sonans in Dignitatem a Jure communi introductum», Barbosa, cap. IV. nr. 25.
