Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
A KÁPTALANI DIGNITAS FOGALMA. I. A káptalani dignitas fogalmának tisztázása. Az Egyház első századaiban még nem voltak meg a különböző javadalmi címek s így az egyházi hivatalok a papi rend különböző fokozataihoz voltak kötve. így a klerikusok a papi rend révén nyertek jogot a javadalom jövedelméhez. Minden elsőbbség és kiváltság is rendszerint a papi rend méltóságában gyökerezett. Az bírt elsőbbséggel, aki magasabb egyházi rendet vett fel. Bizonyos tiszteleti fokozatok azonban már a legrégibb időtől megtalálhatók az ősegyházban Szent Jeromos szerint.1 Minden egyházban volt archipresbyter1 2 és archidiaconus.3 Az első a távollevő vagy akadályozott püspököt helyettesítette főleg a szorosan vett egyházi ügyekben és kórusban a rendre felügyelt ; az utóbbi nagy joghatósággal rendelkezett és a javadalmi ügyeket kezelte. A közös élet beálltával is megmaradtak ezek az elnevezések ; aki eddig archidiaconus volt, azt lassan prépostnak hívták, az archipresbyter pedig dékán lett.4 * Addig, míg a kanonokok szerzetes módra közösségben éltek, a dignitas, vagyis a méltóság szó mint olyan nem volt ismeretes közöttük, sőt azok a tisztségek, amelyek a legtöbb káptalanban ma dignitások, akkor egyszerű hivatalok voltak, melyeket az elöljárók tetszés szerint ruháztak rá a papokra. Amikor a kanonokok között megszűnt a közös élet, akkor kezdődött az a szokás, mely szerint az egyszerű hivatalok javadalmi címekké s lassan dignitásokká lettek.® Chrodegang (J- 766) reguláját az aacheni zsinat (816) átdolgozás után általánosan elfogadta. Már ebben az aacheni regulában6 és később a középkor folyamán még gyakrabban a káptalan elöljáróit, illetve azokat, akik a káptalanban előkelőbb helyet foglaltak el, praelatusoknak nevezték, akik a kisebb praelatusok közé tartoztak (praelati episcopis inferiores). AXII, századtól kezdve e magasabb hivatalok megszervezésére a már előbb is 1 Libr. II. epist. 14. ad Rusticum monachum: «Singuli ecclesiarum episcopi, singuli archipresbyteri, singuli archidiaconi...» 2 c. 1—10, X, I, 23. 3 c. 1—4, X, I., 24. 4 V. Ö. Demkó J. Jus ecclesiasticum, Agriae, 1888, I. 460. 6 Bern. Van Espen, Jus ecclesiasticum universum, Coloniae Agrippinae, 1748. Tit. XVII. cap. II. nr. I—II. 'c. 118. 122, 134, 140. Mansi, 14, 230 sköv.
