Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
344 ORBÁN LÁSZLÓ rábírhatja a zsinaton való részvételre.1 Csak midőn reményei a hitújítók merev, sőt fenyegető elutasításán teljesen szertefoszlottak, engedett a pápa sürgetésének és egyezett bele, hogy az egyházgyűlés a protestánsok képviselete nélkül is kezdetét vegye.2 Miután, így a helyzet ismét kedvezővé vált, III. Pál a november 6-i konszisztórium határozata értelmében — immár végérvényesen — 1545 december 13-ra (Gaudete vasárnap) kitűzte a zsinat megnyitását.3 A Trentóban rostokoló követek és prelátu- sok kitörő lelkesedéssel fogadták a hirt,4 —. de örömükbe csakhamar keserű üröm vegyült. November 14-ének éjjelén villámcsapásként érte őket a francia főpapok bejelentése, hogy I. Ferenc király valamennyiü- ket haladéktalanul hazarendelte. Az állhatatlan francia uralkodó szeszélyes intézkedése, melyet újabb politikai sakkhúzásnak szánt, a tizen1 Ennek érdekében július 15-én Andelot császári asztalnok útján többek között azt is kérte a pápától, hogy a zsinat megnyitása után a dogmatikai jellegű tárgyalásokat egyelőre mellőzzék és csupán a reform kérdésével foglalkozzanak. Pastor, i. m. V 525, 530. 2 Most, hogy a zsinat megvalósulása immár küszöbön állt, a protestáns ellenzék elkeseredett elszántsággal vetette magát a küzdelembe, hogy Róma terveit meghiúsítsa. A már-már sírjába hanyatló Luther 1545 márciusában kiadja «Wider das Papsttum in Rom, vom Teufel gestiftet» c. vitairatát, mely féktelen szenvedélyességét és a benne foglalt gyalázkodó rágalmak özönét tekintve minden eddigi írását messze felülmúlja. Könyvében a pápát az unalomig sűrű egymásutánban «Gaukler», «Papstesel» «der allerhöllischste Vater», «Sodomitenpapst» stb. gúnynevekkel illeti és zabolátlan gyűlölettel «az ördög alapította pápaság» kiirtására szólítja fel a fejedelmeket. «O, nu greife zu, Kaiser, König, Füstén und Herrn wer zugreifen kann, Gott gebe hie faulen Händen kein Glück. Und erstlich nehme man dem Papst Rom, Romandiol, Urbin, Bononia und alles, was er hat als ein Papst ; denn er hat s mit Lügen und Trügen, ach, was sage ich, Lügen und Trügen, er hat s mit Gotteslästerung und Abgötterei dem Reiche schändlich gestohlen, geraubt und unterworfen und dafür zu Lohn in das ewige höllische Feuer unzählige Seelen durch seine Abgötterei verführt und Christi Reich verstöret, daher er heisst ein Greuel der Verstörung.» — Ugyanakkor Kálvin «Admonitio paterna Pauli III R. P. ad inviet. Caes. Carolum V... cum scholiis» című, 47 jegyzetből összerótt pamflétében élesen támadja a pápát, amiért az 1544 aug. 24-én kelt brévéjé- ben megfeddette a császárt a hitújítók iránt tanúsított engedékenysége miatt. Sleidan János, a schmalkaldeniek történetírója ugyancsak két beszédben sürgeti a császárt, hogy erőszakkal igázza le a római «antikrisztust». — Pastor, i. h. 516 sk ; Ehses IV 373, 4. jegyzet ; Merkte I 174, 4. jegyzet ; v. ö. Grisar, Luther III 322 skk. 3 A vonatkozó dokumentumokat lásd Ehses IV 435 sk ; — v. ö. Druffel A. — Brandi K., Monumenta Tridentina. Beiträge zur Geschichte des Konzils von Trient, München 1884 kk ; n. 219 p. 201 skk. 4 Massarelli a hír vételekor ezeket írja naplójába : «Sia laudato N. Sre Dio, il quale prego, gli piaccia incamminare questa santa deliberatione di maniera, che ella non sia impedita come le altre, essendo tanto bisogno alia religione Christiana di celebrare questo benedetto concilio». Diarium I. ed Merkte I 317.
