Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 333 szeti erőket meghaladó valósága. «Az apostoli hatalom isteni tekintélyét minden történeti dokumentumnál világosabban és erőteljesebben bizonyítja az a tény, hogy ez a hatalom valóban létezik, életrevalóan működik és nyilvánvaló elismerésben részesül a katolikus Egyházban».1 De magának az Egyháznak egész csodálatos élete, rendkívüli elterjedése, nagy tekintélye, megingathatatlan erőssége, erkölcsi magasabbrendű- sége és tartalmi jegyeinek összessége tanúskodik arról, hogy Isten műve és az Úr keze van rajta. Már pedig metafizikai ellenmondást szülne, ha Isten egy hamis vallást ily feltűnő módon kitüntetne, s nemcsak anyagilag, hanem főkép lelkileg ily nagy mértékben fölemelne.1 2 3. Végül a teológiai valóság3 ez esetben a legtökéletesebb, mert hiszen az Egyház önmagáról tanúskodik. A vonatkozás a kritérium és tárgya között létrendi (nexus ontologicus). Az Egyház ugyanis egyben indítéka, tartalma, gyümölcse és hirdetője a kinyilatkoztatásnak. Mint indíték nem csupán egy a sok közül, hanem az összes többi indítékokat magába foglalja. «Ad solam enim catholicam Ecclesiam ea pertinent omnia, quae ad evidentiam fidei Christianae credibilitatem tam multa et tam mira divinitus sunt disposita» (Denz 1794).4 Ebből az igazságból is arra a következtetésre jutunk, hogy a tény igazolása felöleli a «hol» meghatározását. «Ezért a kinyilatkoztatást kereső hívőre nézve a tényismeret azonos annak az intézménynek az igazolásával, amely a kinyilatkoztatás letéteményesének és őrzőjének vallja magát. Így ránk nézve, akik a tényleges kinyilatkoztatás utáni időkben élünk, a tényismeret bizonyítása azonos az Egyház igazolásával».5 Nem kell külön kiemelnünk, hogy az apologétikai bizonyításnak ez a módja a legközvetlenebb s ezért nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is előnyös. Legközelebb áll minden idők emberéhez. «Quamvis fideles rudiores motiva omnia credibilitatis disatincte non noverint, nec ipsi ea explicare valeant ; noverunt tamen modo ipsis accomodato unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam, et in hac semper eis ob oculos versatur incommutabile, plene sufficiens et certum credibilitatis motívum, seu potius motivorum complexus, ut 1 Scheeben, i. m. I. n. 106; n. 743. Lásd továbbá Dieckmann, De Ecclesia» Freiburg i. Br. 1925, 515—538; Schütz, i. m. I, 124—130; Zapelena, i. m. 418—419; Tromp, i. m. 80—81. 2 Az sem mondható, hogy az Egyház csodája csak a tudomány mai állása mellett volna kifürkészhetetlen. V. ö. Denz 2101. 3 Más néven «veritas relativa». Egyes teológusok az általunk teológiainak nevezett igazságot így nevezik s a bölcseletit két fokozatra osztják : bölcseleti (felülmúlja az emberi) és teológiai (felülmúlja a teremtett erőket) igazságra. V. ö. van Laak, Inst. Th. Fund., Roma 1908, 45 ; Tanquerey, Synopsis Th. Dogmaticae Fund, ed 24, Paris 1937, 192. 4 V. ö. Scheeben, i. m. I. n. 740. 6 Horváth, i. m. 88 lap.
