Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
AZ EGYHÁZ A KRISZTUSI HIT ÖRÖK BIZONYSÁGA 323 szetet meghaladó természetfölötti tényező lehet».1 Ugyanezt népi síkra vonatkoztatva : azt kell mondanunk, hogy minden nemes törekvést s igényt, amely a magyarságban élt, nemcsak kielégített, hanem végtelenbe tágított a katolicizmus. Épp egyetemes voltánál fogva nemcsak általában felel meg az emberi természetnek, hanem külön-külön is betetőzi és megszenteli Isten-akarta módon a nemzeteket s azoknak legszentebb vágyait. Ha ezt a képességet, mint az Egyházból sugárzó természetfölötti tényezőt vizsgálom, akkor az indíték súlypontja átlendül a másik pontra, vagyis az Egyház valóságába. A katolicizmus azért isteni — mondja Sertillanges — mert minden porcikájában megvan az a képesség, hogy a természethez és a történethez alkalmazkodjék s ugyanakkor ura a természetnek és a történetnek, ami emberi erőkkel nem magyarázható.1 2 Mikor tehát az Egyházat és annak belső erejét apologétikus szemmel vizsgáljuk, egy olyan kritériumot kapunk, amelyben az alanyi és tárgyi indítékok találkoznak és szerencsésen kiegészítik egymást. Következéskép ez a kritérium mind a tudomány követelményeinek, mint a gyakorlatnak leginkább megfelel. Innen érthető, hogy kezdettől fogva előszeretettel hivatkoztak reá a keresztény hittudósok és felújítását követelik a mai teológiai, valamint Ielkipásztori életben.3 Az első apologéták érvei között kimagasló helyet foglal el az Egyház erkölcsi hatásának és főkép szeretetének bizonysága.4 5 * * Az egyházatyák is ezt az érvelési menetet követik, az alexandriai iskolában e bizonyítás módszerét is kiépítik, itt tanulja Szent Atanáz is a bizonyítás tökéletes vonalát.8 Aranyszájú Szent János, valamint Szent Ágoston 1 Dogmatika2 1, 63. 2 Catéchisme des Incroyants, Paris 1930, I 94—95 ; u. a. Le miracle de l’Église, 1933. 3 «Suivant l’indication déjà ancienne et souvent invoquée du Concile du Vatican, mais guère encore exploitée scientifiquement, quelques auteurs semblent mieux rencontrer les préoccupations religieuses contemporaines, en allant droit au but, grâce à ce que l’on a justement appelé «la méthode ascendante à un seul degré». Elle consiste à proposer aux esprits, en un frappant relief, le fait multimiraculeux de l’Église bi-millénaire et catholique, fait touchant lequel, à l’heure actuelle, l’intérêt va partout croissant dans le monde.» Où en est l’Enseignement religieux?, Paris 1937, 60 ; v. ô. Sertillanges, Le miracle de l’Église, 8 k. 4 Altaner, Patrologie, Freiburg i. Br. 1938, 61. 5 Der hl. Athanasius sucht aus dem Grund- und Kerngedanken seines Lebens, aus dem Erlösungsgedanken, aus der Übereinstimmung der gottmenschlichen Erlösungsidee mit der Natur des Menschen, des gefallenen ganz besonders, eine Apologie des Christentums zu bewerkstelligen, und für- wahr in diesem Gedanken liegt gerade diejenige Kraft angedeutet, welche die verirrte heidnische Welt überwand und das Kreuz zur Weltherrschaft brachte, in diesem Gedanken liegt gerade die weltüberwindende mystische Kraft des Christentums ausgesprochen. Al. v. Schmid, Apologetik als spekulative Grundlegung der Theologie, Freiburg 1900, 25. 21«
