Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
300 PATAKY ARNOLD vnonóöiov szót. (Mát. és Mk. vnoxáxm). Az Üdvözítő e zsoltárverset betűszerint, messiási értelemben önmagáról idézi. A szinoptikusok apokalipszisában (21. fejezet; v. ö. Mát. 24; Márk 13.) Szent Lukácsnál szintén felcsendül az ószövetségi prófétáknak számos kifejezése. Az Úr Jézus a próféták szavaival festi a Jeruzsálemre váró végső veszedelmet és a világ végén fellépő általános szoron- gatást, de szorosan vett idézettel Szent Lukács szövegében nem találkozunk. A próféták irataira emlékeztető kifejezések a következők. 10. «Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad.» Íz. 19, 2. hasonló szavakkal festi az Egyiptomot pusztító polgárháborúkat, mielőtt Tirhaka fáraó (688—663.) a trónt a maga számára biztosította. V. ö. Mát. 24, 8 ; Márk 13, 8. 16. Szent Lukács általános formába öltözteti Mik. 7, 6. gondolatát, mely a legszentebb családi kötelékek felbomlásáról szól : «Elárulnak titeket szüléitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok.» V. ö. Mk. 13, 12. (Mt. 10, 21.) 20. Szent Lukács itt is pogány-keresztény olvasói előtt világosabb alakba öltözteti a Dán. 9, 27 ; 12, 11-ben olvasható gondolatot. Nem beszél a «vészthozó undokságról», mint Máté (24, 15.) és Márk (13, 14.), nem is említi Dániel könyvét (amelynek megemlítését Márk is elhagyja), hanem egyszerűen Jeruzsálem közeledő ostromára vonatkoztatja a prófétai szózatot : «Amikor pedig azt látjátok, hogy hadseregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy közel van annak pusztulása.» 22. «Mert megtorlás napjai ezek, hogy beteljesedjenek mind, amik meg vannak írva.» «A megtorlás napjai» az ószövetség fenyegető jövendöléseiben gyakori kifejezés (Ez. 9, 7 ; v. ö. Móz. V. 32, 35 ; Jer. 5, 29. stb.). A návra rá yeyoa/iuéva kifejezés a prófétáknak összes fenyegető jövendöléseit jelenti, amelyekkel főleg Jeremiás és Ezekiel próféták Nabukodonozor ostromát és a szent városnak 586-ban bekövetkezett feldúlását megjövendölték ; az Úr Jézus e pusztulásban a Titus-féle borzalmak előképét látja. V. ö. Mát. 24, 21 ; Mk. 13, 19. A 25—28. versben a világ végét megelőző csodajelekről van szó. 25. A napban, a holdban és a csillagokban feltűnő csodálatos jeleket már Jóéi apokaliptikus leírása (héb. 3, 3—4. LXX. Vulg. 2, 30. 31.) megemlíti; az a gondolat pedig, hogy «az egek erői megindulnak», megtalálható íz. 34, 4. apokaliptikus leírásában. V. ö. Mát. 24, 29; Mk. 13, 24. sk. 27. «És akkor meglátják majd az Emberfiát, amint jő a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.» Az Úr Jézus Dán. 7, 13. jövendölését kiváló értelemben önmagára vonatkoztatja. Dánielnél az emberfia a választott nép, a Messiással ideális egységbe olvasztva ; az evangéliumokban az Emberfia maga Jézus Krisztus. V. ö. Mát. 24, 30 ; Mk. 13, 26.
