Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 299 A parabola befejezéseképpen (17. v.) az Üdvözítő rí ovv éanv ró yeygappevov xovro kérdéssel idézi Zsolt. 118, 22-t, melyet a többi szinoptikusok (Mát. 21, 42; Mk. 12, 10. 11.) teljesebb szövegösszefüggésben közölnek. Szent Lukács csak e zsoltárversnek első gondola- latát idézi : «A kő, amelyet elvetettek az építők. Szegletkővé lett.» Az idézet teljesen megegyezik az Alexandriai fordítás szavaival és a héber szöveggel. Pontos értelmezéséről Mát. 21, 42; Márk 12, 10. 11-nél szóltunk; itt legyen elegendő megismételnünk, hogy az eredetileg csak tágabb értelemben messiási zsoltár idővel mind a zsidóknál, mind a keresztényeknél szorosan vett messiási magyarázatot nyert. A «szegletkő» eredetileg a választott népet jelentette ; a későbbi zsidó és keresztény magyarázat a szegletkőben a Messiás személyét látta. A szadduceusok gúnyos kísértő kérdéséről, hogy kié lesz a feltámadás alkalmával az az asszony, aki itt a földön hét testvérnek volt a felesége, valamint az Üdvözítő válaszáról (20, 27—40.) szintén Szent Máté és Szent Márk párhuzamos helyénél (Mát. 22, 23—33; Mk. 12, 18—27.) szóltunk. Szent Lukács is (28. v.) Mmvopc eygaipevrifriv szavakkal vezeti be a szadduceusok kérdését, akik a Móz. V. 25, 5. 6-ban olvasható sógorházassági törvényt idézik szószerint. (V. ö. Mát. 22, 24. 32 ; Mk. 12, 19. 26.) Ugyancsak Szent Lukács (37. v.) az Üdvözítő válaszában szintén megemlíti Móz. II. 3, 2. 6. idézését ugyanazzal a rabbinikus bevezető formulával együtt, mint Mk. 12, 26 : «Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja.» Szent Lukács nem szószerint, hanem értelem szerint, tárgyi mellékmondattá átalakítva idézi az Alexandriai fordítást. A csipkebokornál kifejezés rabbinikus idézési forma, mely a szentírásnak ama helyére utal, ahol az égő csipkebokorról van szó. A viták befejezéséül Szent Lukács a másik két szinoptikushoz hasonlóan (Mát. 22, 43. 44; Mk. 12, 36.) szintén az Úr Jézusnak az ő ellenfeleihez intézett kérdését közli (20, 41—44.), amelyben az Üdvözítő reábizonyítással a messiási Zsolt. 110, 1-t idézi, avxôç yàg Aavelô Àéyei êv fUß/M ipaÀpwv bevezetéssel: 42. «Szólt az Úr az én Uramnak : Ülj le jobbom felől, Míg én ellenségeidet Lábad zsámolyává nem teszem.» Szent Lukács is (mint Mát. 22, 44. és Márk 12, 36.) elhagyja az Alexandriai fordításban a xvqioç szó előtt olvasható d névelőt, de Mátétól és Márktól eltérően átveszi az Alexandriai fordításban olvasható
