Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 285 kapcsolatban nem szól arról, hogy a hitújítás részéről az eucharisztiának teljesen tagadásba vett áldozatjellegét említi a Didache (cap. 14), miközben utal Malachiás prófétának az újszövetségi áldozatra vonatkozó jövendölésére. Szent Ágostont egy általános szentségtani vonatkozásban szólaltatja meg, pedig ugyanő az eucharisztiáról ezt is tanítja : «Iste panis et hoc vinum accedente verbo fit corpus et sanguis Verbi» (Sermo 5). Hozzá még Szent Ágoston az, aki a hitújítástól teljesen visszavetett eucharisztikus áldozatnak először adja hittudományos kifejtését (Civ. Dei X. 20). Tanítója, Szent Ambrus, pedig így szól : «Ante agnus offerebatur ... et vitulus, nunc Christus offertur» (De officiis ministr. 1, 48, 238). Majd : «Etsi nunc Christus non videtur offerri, tamen ipse offertur in terris, quando Christi corpus offertur» (Ad Ps. 38). A II. századi Szent Jusztin is (Dial. 116, 117) az eucharisztia kenyerében és borában látja teljesülni a Malachiás-féle áldozat-jövendölést. Az apostoltanítvány Szent Ignác is beszél az oltárról, amelyen Krisztus teste és vére van. (Phil. 4. Tanulságos itt Szent Ignác görög szövegében éppen az oltár szó : •dvaia.cnnQtov, amely gyökérszavában : tivaía a magyarnál is erőteljesebben az áldozatra utal.) Félegyházy József. Gábriel Asztrik: Magyar vélemény egy középkori párisi dispután. Pécs, 1943. 15 I. (Különlenyomat a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziuma 1942—43-i. Évkönyvéből.) Alexander de Hungária ágostonos szerzetest a nápolyi egyetemes rendi káptalan 1300-ban küldi ki Párisba a magisteri fokozat megszerzésére. A megbízatásnak oly sikerrel tesz eleget, hogy a magisterség elnyerése után több éven át a párisi egyetemen tanárkodik. Sajnos, nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy birtokunkban lennének lejegyzett előadásai, mint a 200, illetőleg 300 évvel később élt Temesvári Pelbártéi vagy a Pázmány Péteréi, miért is a párisi egyetemi tanár Alexander de Hungária tanának teológiai mérlege nem készíthető el. Valami azonban mégis maradt szellemi hagyatékából s ennek is örülünk. Előadásait hallgatta egy fiatal rendtársa Prosper de Reggio, aki később Hugolin faenzai püspök megbízásából gondosan összegyűjtötte s könyvalakban leírta a párisi egyetemen készített teológiai jegyzeteit. Ezt a kódexet ma a Vatikáni Könyvtárban őrzik. A kódex híres párisi tanárok tanát, véleményét idézi s olyan jónevű teológusok között, mint Duns Scotus, Aegidius Romanus, stb. szerepel a magyar tanárnak, Sándornak a véleménye is. Ezt a 2—3 oldalra terjedő, de számunkra mégis becses részletet ismerteti tanulmányában a szerző. A történeti háttér, a szellemi légkör, a disputák világának és a tudós tanároknak a bemutatása után előbb facsimilében, majd feloldva és mai olvasásra áttéve kapjuk Sándor mester tanát. Ez a gondos áttétel szépen csillogtatja a szerző nagy eruducióját, otthonos mozgását a nem mindig könnyen feloldható középkori rövidítések bonyolult világában. Szívesen olvastunk volna még Sándor mester tanításának teológiai értékeléséről is, különösen egy kis tantörténeti összefüggésben, de ez a mostani jó szövegkiadás után könnyen elvégezhető. Nem mulaszthatjuk itt el rámutatni annak a jelentősé-
