Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
264 TELLER FRIGYES Minden betűnek megvan a maga önálló formája és függetlenek egymás mellett. A vonalak egyenletesek és élesek, a szavak teljesen különállóak, rövidítés alig van. A XII. században azonban már mutatkoznak a jövő szögletes formáinak jelei és kialakul a gót, vagy rideg barátírás (fractura). A gregorián zene-paleográfiának hármas törekvése van, úgymint a kézirat származási idejének és helyének megállapítása, s végül a melódiák rekonstruálása. Evégből fontos ismerni minden kor neumájá- nak jelzését és ebben a neumák fontosabb eligazítást adnak mint maga a szövegírás, mely a középkorban mindenütt egyforma. Hisz a karoling- betűírás éppen az egyetemességre és általánosságra törekedett, melyet a különböző nemzetiségű és korú másolók alig valami különbséggel írtak. Ezzel szemben a neumák írása jóval kisebb területek, vagy scriptoriumokon belül olyan sajátosságokat termelt ki, melyek a datatio és provenientiára nézve alig engedik meg a tévedést. A kéziratok lapszélén néha idegen vonalkákat találunk, melyek nem mások mint «probationes pennae», mellyel a másoló a tollát próbálgatta. Amikor azonban azt mondjuk, hogy egy kézirat pl. a X. századból való, ez nem azt jelenti, hogy a jelen kézirat egészen biztosan a X. sz. termése, hanem azt, hogy a jelen kézirat írásmódja teljesen egyezik a X. sz. írásával. A melódia interpretatiójához és esetleges reconstructiójához ismerni kell a másoló írásmódját, annak minden sajátosságát. Pontosan kell ismerni a neumák grafikus jeleinek formáját minden időből és vidékről, különös tekintettel a helyi sajátosságokra is. Mindennél fontosabb azonban a gregorián éneknek egészen mély és alapos ismerete, ritmikával, modalitással és melódiákkal együtt. Ezt a tudást a legragyogóbb paleográfiai tudás sem tudja pótolni. Nagy segítségére van még a palegráfusnak a kézirat összehasonlítása a későbbi nyomtatványokkal, az autentikusnak tartott melódia összehasonlítása a tanulmányozott melódiával. Megtörténik az is, hogy egy, in campo aperto írt melódia megjelöli egyszersmind a «modus»-t is, amelyben írták. Ez, a stílusnak, és a gyakran előforduló melódiaformuláknak ismeretében könnyűvé teszi a hangközök megállapítását. Előfordul, hogy némely neuma egyéni formája vagy más különleges jel, mint ezt bizonyos olasz, katalan, vízigót vagy francia kéziratban előfordul, a helyes nyomra vezetnek. Sokkal könnyebb a kutató munkája, ha melodikus betűjelzések is vannak a kéziratban. A tisztán kironomikus írásban, bármily kezdetleges is a másoló írása, alapos vizsgálat meg fogja találni azt az eszmei vonalat, melyre a melódiát rajzolta, ami egyúttal kibontakozást jelenthet. Az Introitusok és Communiok zsoltárformulái, ezeknek szerkezete már jól megjelölik a melódia zenei modusát.
