Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
260 TELLER FRIGYES a szepesmegyei menedékszirti karthauzi kolostor első rendfőnöke, aki szerzete számára két misekönyvet, egy graduálét, egy breviáriumot, egy kollektáriumot és egy halottaskönyvet másolt, melyek a konvent használatában voltak. A kéziratok nagy száma és kiállításuk ékessége neki biztosítja az első helyet. De ezt igazolja a névtelen karthauzi krónikája is : «fuit enim egregius Scriptor et quamplures Ecclasiasticos libros scripsit, ornatos stylo, sive charactere videlicet Missalia Conventualia duo, Graduale unum, Breviarium, Collectarium et Librum Defunctorum quos usque hodie Conventus habet in usu». Ezen jegyzék felsorolásából is kitűnik, hogy ezeket a könyveket Konrád kizárólag egyházi használatra írta és a XVI. sz. elején a krónika szerint még a menedékszirti zárdában voltak. Konrád, akiről már fentebb is megemlékeztünk, még zárdafőnöki tisztségéről is lemondott, hogy kizárólag a könyvmásolásnak élhessen 1310-ben, amint erről a krónikából értesülünk : «Tandem praefatus Prior Conradus, ut liberius spiritualibus operam dare posset et pro scribendis libris vacare : petit et impetravit absolutionem ab Officio Prioratus». Különben az ő neve a menedékszirti zárda könyvtárának alapításával is szorosan összefügg.1 Megemlékezünk a menedékszirti névtelen karthauzi íróról és másolóról, aki, mint a konvent tagja 1470—1530 között élt és nevéhez fűződik a menedékszirti krónika «Fundatio Lapidis Refugii» címen.1 2 Ez a krónika megemlít egy Jodok nevű könyvmásolót, aki a szepes- vármegyei Wagendrüssel-ből (ma : Merény) gazdag, nemesi családból származott és 1465-től 1508-ig élt. Mint a zárda főnöke szorgalmas másolói munkával tűnt ki, aki a krónika szerint két Antifonálét, két Graduálét és számos más könyvet másolt a kolostor részére, melyekről azonban semmi tudomásunk nincs.3 A karthauzi rendnek több kódexe a budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonába került a rend feloszlatása után. Ezek között találunk egy Antifonálét (101. sz.), mely kizárólagos bizonyossággal a rend műhelyében készült és amelynek első folióján értékes utasításokat olvashatunk a hangjelzések írására vonatkozólag. Ezen utasítás elrendeli, hogy a quadrat hangjeleket négy piros vonalon tisztán és olvashatóan írják. Hogy pontosan másolják az eredeti példányt, melyhez sem hozzátenni, 1 Ábel J., i. m. 12.1. — Csontosi J., i. m. 134—135.1. — Dedek Crescens Lajos, A karthauziak Magyarországon. Budapest, 1889, 242., 244. 1. — Hradszky József, A XXIV királyi plébános testvérülete és a reformáció a Szepességen. Miskolc, 1895. 188. I. — Wagner C., Analecta Scepusii sacri et profani. .. collegit et notis illustravit Carolus Wagner. Viennae, 1774. 72— 73. 1. — Knauz N. szerint állítólag csak egy misekönyvet másolt. L. Magy. Sion. VII. k. és Dedek i. m. 241. 1. 2 Dedek Crescens L., i. m. 244. 1. — Hradszky J., i. m. 33—35. 1. — Wagner C., i. m. 69—79. 1. 3 Ábel. J., i. m. 12.1. — Csontosi J., i. m. 149.1. — Dedec Crescens L., i. m. 244. 1. — Hradszky J., i. m. 118. 1. — Wagner C., i. m. 78. 1.
