Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN 237 Teremtődésében létet kap a Teremtőtől. Mintegy megkapja önmagát. Létbe mondhatja önmagát. Önkifejeződése a létezés. A létezést azonban mint olyant, nem tudja magába fogadni. Bármennyire is belebontakozik a létezésbe, az végtelen távolságban marad tőle. A létezés teljessége elhúz mellette. Nem tud belelényegülni a létezésbe. A létezésbe- valósulás után is megmarad a nagy szakadék lényeg és lét között : «esse eius est aliud quam quod quid est».1 Csak közeledni tud a létezés felé. Önmagának nem-léte és az oszthatatlan, végtelen létezés között levő feszültségben mozdul fel létezési dinamikája. Annyiban van léte, amennyiben önmagán túlra utal, amennyiben transzcendálja önmagát az abszolút Léthez.1 2 Léte önmagán túlra transzcendáló imanencia.3 Mintegy állandóan önmagán túlra kell helyeződnie, hogy önmaga lehessen. Ennek a «lebegés-szerű dinamikának» poláris egyensúlya tartja fenn létét.4 Ha belelényegülne az Abszolútumba, megszűnnék az lenni, ami; ha viszont önmaga semmisségének lesúlyosító vonzásába szakadna, elveszítené létezését. A teremtményi lény önmagában nem találhatja meg önmagát. Ha önmagába-fordulását nem látjuk egyúttal önmagából való felnyílásnak, a végső ősalapokat kereső szemünk az abszolút Semmibe torkollik, miként ezt pl. Heidegger metafizikai nihilizmusba törő következetessége világosan tanúsítja. A teremtésben a teremtmény mintegy elhagyja őshazáját : az abszolút isteni Létből felmerülő lehetőség-lét birodalmát. Ebben az értelemben mintegy eltávolodik a Teremtőtől : kiindul tőle. Azonban ez a kiindulás egyúttal közeledés a Teremtőhöz. Hisz létezése folytonfolyású beleközelítés az abszolút Létezőbe. Elhagyja az isteni Létet mint lét-lehetőség és beleemelkedik az isteni Létbe, mint létteljesedés. Kiindul az Istentől, hogy megtalálja önmagát és beleindul az Istenbe, mert csak benne találja meg önmagát. Léte Istenből Istenbe való lét. Ez a lét mégsem értelmetlen körforgás. Az isteni Létből kiemelkedő teremtményi lét Istenbe való visszahajlása nem értelmetlen visszahullás, hanem átgazdagulás, áttelítődés, úgyhogy nem ugyanúgy emelkedik bele a teremtmény a Teremtőbe, mint ahogy kiindult belőle : «imperfectus esset creaturarum a Deo exitus, nisi reditio in Deum exitum adaequaret».5 Az isteni Lét nem nyomhatja el a teremtményi létet. A teremtményi lét Istenből Istenbe való lét. Kiindulva az isten i Létben gyökerező lehetőség-létből, a teremtmény annyiban létezik, amennyiben az isteni Lét létesítő, teremtő erejét magába Veszi. Minél 1 I. 3, 7 ad 1. 2 Przywara : i. m. 80. 1. 3 U. o. 83. 1. 4 U. o. 78. 1. 5 Ver. 20, 4 c.
