Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT NICOLAI HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN.1 I. ABSZOLÚT ÉS VISZONYLAGOS LÉT. Abszolút és viszonylagos lét viszonyának vizsgálatából kiindulva, fölfedjük az emberi szabadság és e szabadságban megjelenő erkölcsi lét végső metafizikai alapjait. Gondolatépítésünk egyúttal cáfolása lesz a hartmanni posztulatórikus istentagadásnak. Látni fogjuk, hogy Isten létének elfogadása nem jelenti az emberi szabadság föladását.1 2 Isten nem nyomja el, hanem teremti az emberi szabadságot. Az ember any- nyira szabad, hogy Istennel szemben is nemet mondhat. Ebben az Isten előtti szédületes nagyságú szabadságban és szabad önépítésben lüktet az emberi erkölcs csodálatos élete. A létezők benső töredékisége. Az emberi ismeret a valós létezés világában tovasodródó, küzködő, élő ember szellemi életmegnyilvánulása, szellemi belefogózkodása a valóság-mindenségbe. Ez az ismeret a létezés síkján mozog és ismerettárgyaival a létezés talaján találkozik. A létező világ mint létező mutatkozik fel a létező ismeret horizontján. így az ismerő értelem a dologban legközvetlenebbül azt látja meg, hogy van, hogy nem semmi, hogy valami : hogy lény.3 S mindent a lényiségen át közelít meg : hogy valami, hogy van léte. A lét az az egyetemes forma, amelyben a dolgok az ismeret elé merülnek. A létismeret a legkezdetlegesebb, a legtudattalanabb ismeret :4 az ismeret hajnalodása. Lehetségileg azonban magában foglal minden ismeretet. A részletekbe szétfutó ismeret nem lépheti át a létismeret határait, mert az értelem mindent a lét jegyében ismer meg. A legelütőbb, a legkülönbözőbb dolgokat is, sőt : a különbségeket is. S miután az értelem áthaladt a szétágazó részletismeretek 1 Előző közleményt 1. a Theologia 1933. (X) 335—373; 1944. (XI) 49—64; 1944. (XI) 131—145. 2 R. Groos pl. N. Hartmann ateizmusig vezető szélsőséges indeterminizmusában újabb bizonyítékát látja annak, hogy a vallásos etika csakis a determinizmust vallhatja. Wertethik oder religiöse Wirklichkeit? München, 1933, 99—100 1. 3 «Illud autem, quod primo intellectus concipit quasi notissimum est ens.» Ver. 1, 1. 4 Manser: Das Wesen des Thomismus. Freiburg (Schweiz). 1935. 243. 1.
