Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
280 HORVÁTH SÁNDOR Ha tehát a hit mint fides informis megmarad is a lélekben, igazi teljes életerő gyanánt a szeretet hiánya miatt nem működhetik. A bűnös a természetfölötti élettérben nem mozoghat, mivel a vezérlő elvek vagy teljesen eltűntek leikéből, vagy pedig hatékony irányításra alkalmatlanok lettek. Ezt a tehetelenséget (impotentia)1 mondjuk az értelem részéről sötétségnek (tenebrae), ami ennek a képességnek a szégyenfoltját egész sajátosan képviseli és emeli ki.1 2 Az értelem ugyanis természeténél fogva fény. Az igazság, a tiszta igazság befogadására van berendezve, és valahányszor ez megvalósul benne, egy-egy vezérlő csillag fénye gyűl ki a lélekben. Minél nagyobb és átfogóbb az igazság, annál nagyobb az értelem fényessége és ragyogása. Az igazság megvalósulásának hiánya az értelem sötétsége. Bizonyos tekintetben természetellenes állapot ez, mivel az értelem mibenlétének egész súlyával törekszik a tényleges fény, az igazság birtoklása után. Mikor tehát a tárgyával való érintkezésnek akadályai vannak, úgyhogy ez részben vagy teljesen lehetetlen, akkor az értelem természetellenes, kényszerhelyzetbe kerül. Az értelmi gátlás két forrásból eredhet. Vagy az érzékek romlanak meg, úgyhogy tárgyadó szerepüket nem tölthetik be, vagy pedig a tárgy iránti érzékenység és fogékonyság tompul le. Megmarad a potentialis fény, a tényleges azonban nem valósul meg. Az érzékenység és fogékonyság tényezőit az értelmi készültségekben, a habitusokban kell keresni. Ezek között az őserőt az észelvek képviselik, a többit vagy meg kell szerezni, vagy az Alkotó kegyelme közli azokat a lélekkel. A megszerzésnél minden ismeret annak a befogadására tesz alkalmassá, ami ennek méhében3 bennfoglaltatik s így 1 Erről bővebben Heiligkeit und Sünde... 231. old. 2 Ha nem minden bűn oltja is ki a lélekben a hitet, az értelem elhomályo- sodása föltétlenül vele jár, amint ezt a szövegben kifejtettük. Hiányzik belőle a melegség, amely a szeretetből árad rá, s amely benne fénnyé válva, ragyogóvá teszi vezetését. 3 Az átmeneti, tényleges ismeret legtöbbször csak a képességi hatóerő szerint (in potentia) tartalmazza a következőt, mintegy ennek útját egyengetve. De tartalmi vonatkozások alapján előfordulhat az is, hogy ténylegesen (actu) foglalja megában az ismeretek egész sorát. Az első esetben előkészítő adottságokkal (dispositio), a másodikban készültséggel (habitus) állunk szemben. Minél gazdagabb valamely ismeret vagy fogalom tartalma, annál inkább tartozik a habitus körébe. Tárgyi szempontból tehát értelmi készültségnek a tartalmilag gazdag ismereteket és fogalmakat mondjuk, amelyek alkalmasak vagy részleges ismeretek közvetítésére, vagy pedig a valóság egyes adatainak megítélésére. Ezek az összegező, szintétikus, az elemzésre alkalmas fogalmak, amelyek hatóerejüknél fogva (implicte actu) a részleges fogalmak egyetemes ismeretkörét (ratio universalis cognoscendi) képviselik. Ezek az összegező, szintétikus, az elemzésre (analysis) alkalmas fogalmak, amelyek tényleges hatóerejük révén (virtualitas actualis) a részleges tárgyak egyetemes ismereteszközét (ratio universalis cognoscendi) képviselik. Nagyobb körben tudásalany a nevük és az illető tudomány lelkét képvsielik. Ezzel szemben csak a képességszerű hatóerővel rendelkező ismeretek elemzett,
