Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
AZ ENGESZTELÉS 19 animi) minden jó megcselekvésére és alkalom szerinti hathatós megvalósítására legyen beállítva. Csak a kötelesség módja és mértéke (médium virtutis) nem olyan nemű, mint a jogi tartozásnál. Az erényesség több vagy keveseb-volta nem kimért dologi szempontok szerint határozódik meg, hanem megtűr bizonyos ingadozást, amelynek a megítélése az okosság erényére van bízva. Ezek az erkölcsi szempontok a mérvadók a kibékülés többi mozzanatánál. Legközelebbi megvalósítójuk különböző erényekben kereshető, gyökerük azonban egy : a szeretet. A meg- békülés természete szerint vagy az általános emberszeretet (iustitia generalis), vagy pedig az Isten természetfölötti szeretete, a caritas, a forrása, határozottabb sajátságait pedig a folyamat egyes részeihez való viszonyításból meríti. Mivel mi az Istennel való kibékülést akarjuk meghatározni, azért csak ennek a részleges szempontjait soroljuk föl, bár az emberek közötti megbékülésnél is előfordulnak, sőt legtöbbször ezek hasonlatára határozzuk meg az előbbieket is. Az egyes mozzanatok jellegzetes sajátságait tehát úgy találjuk: meg, hogy először a szeretethez, azután pedig a folyamatban előforduló részleges eredményekhez viszonyítjuk őket. így jutunk el az engesztelés (expiatio) összfogalmához, amelynek egyes elemei és vonásai a megnyerésben, a jóindulat visszaszerzésében, a harag, a felháborodás lecsillapításában (placatio), a szeretetben való kölcsönös találkozásban és kiegyenlítődésben (conciliatio), a zavaros viszonyok tisztulásában és az idegenkedés megszűnésében (propitiatio) fejeződnek ki.1 Tárgyalásunk tehát a következő oldalban található séma szempontjait világítja meg — vázlatosan és nem tartva igényt minden szempont felsorolására. 2. Az engesztelés a szeretet müve. Amint tehát látjuk, az engesztelés a kibékülés folyamatának egyik részleges mozzanatát és eredményét jelzi. Az Istennel való kibékülésnél a jogi és erkölcsi kötelességeket csak tárgyi szempontból lehet megkülönböztetni, forrásuk azonban ugyanaz. A jogi teljesítményeket éppen úgy kell áthatnia a szeretetnek, mint a többieket. Innen van, hogy az Istennek adott elégtétel engesztelés is, ez viszont elégtételnek is számíthat és ilyen gyanánt fogadható el. Az általános, az emberi 1 Ha értekezésünket bölcseletileg pontos formulák szerint akarjuk szemléltetni, akkor azt mondhatjuk, hogy az engesztelés tárgya (matéria circa quam) a sértés és a belőle származó zavarok (piaculum); célja (causa finalis) ezek megszüntetése, kiegyenlítése ; megvalósító oka (causa efficiens) az erkölcsileg értékes cselekedetek, végül önmagában (sec. causam formalem), mint cselekmény (expiatio activa) a szeretetből kiinduló és tőle alakított törekvés a béke helyreállítására, mint- eszköz pedig (porpitiato- rium) olyan teljesítmény, amely alkalmas a jóindulat megnyerésére. Mint eredményt (expiatio passiva) is szemlélhetjük. így azonos a teljes meg- békülés állapotával ! 2*
