Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
210 HORVÁTH SÁNDOR pedig abban találja, hogy a lélek távol van Istentől.1 A lélek vágyaival érintkezik a dolgokkal, a vágyakat pedig az ismeret irányítja.1 2 Amire tehát ezek nem irányulnak, az távol van a lélektől, annak fénye nem öntheti el a lelket, nem teheti ragyogóvá. Ha tehát működéseiből ki van zárva Isten, akkor a lélek távol van tőle és a belőle kiáradó fényesség nem világíthatja meg. Ezért van a bűnös lélek sötétségben, a bűnszenny pedig ezért mondható sötétségnek.3 Ontológiailag a bűnszennyről többet már alig mondhatunk. Ebből származnak azok az elnevezések, amelyek a bűnös állapotot mint tehetetlenséget (impotentia), elhagyottságot (derelictio) és Istentől való elszakadást (apostasia) jellemzik.4 3. A lelki fény lélektani tényezői. A lélektani szempontok kidomborításához a megfelelő anyagot, ill. útmutatást Szent Tamás következő szavaiban találjuk meg. «A kegyelem a lélek benső mivoltában van, amelyből a megismerő és törekvő képességek erednek. Ezért a kegyelem fénye irányítja az értelmet és (ereje) indítja az akaratot. A bűn azonban mindkettőt lerongyolja. Az értelmet azért, mivel minden bűn a tévedés következménye, amint Szent Ambrus és Aristoteles állítják. De még jobban elrútítja az akaratot, mivel a bűn főokát benne kell keresni. így tehát a bűnszenny mint lelki hiány és mint ennek okozója (t. i. a bűn) az értelemben és akaratban egyaránt megvan, bár elsősorban az akaratban keresendő. Helyesen mondjuk tehát a maculât vakságnak és sötétségnek».5 Ha tehát a bűnszennyet lélektanilag akarjuk leírni, akkor jellembeli hiánynak és hibának, ilyszerű elértéktelenedésnek kell nyilvánítanunk. A jellem lelkierő, az értelem és akarat energiáinak fényes ragyogása, ezeknek képmási megnyilvánulása a cselekvő személy egész életében.6 A jellem uralom az emberi képességek fölött, ezeknek mozgató és irányító ereje.7 Az egész erkölcsi élet épületének is mondhatjuk, amennyiben az erők összességét értjük rajta, de tulajdonképen csak ennek a pillére, a lelket egy irányba, egy célhoz lekötő szellemi adottság. Ez a jellem legkimagaslóbb sajátsága: egyirányú lekötöttség. Minél tel1 I—II. 87. 6. 2 I—II. 86. 1. 3 Amennyiben a bocsánatos bűnnél is beszélünk maculáról, ezt nem a sötétség, hanem a fény-fogyatkozás hasonlatában szemlélhetjük. I—II. 89. 1. 4 Ezekről 1. Heiligkeit und Sünde . .. c. művünket. Összefoglalólag a 309. old. táblázatában találhatók. 5 II. Dist. 18. 1. 2. 1. ad 2. 6 Ezt mondjuk az emberi cselekedetek alakításának az esse sec. rationem szerint. V. ö. Heiligkeit und Sünde ... 182. 1991. old. 7 Ennek a lehetőségét, mibenlétét és kiterjedését írja le Szent Tamás I. 81. 3; I—II. 9.
