Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
208 HORVÁTH SÁNDOR Hogy a bünszenny önmagában csak megfosztást jelent, külön hangsúlyozza.1 A macula a contagio, a tisztátlan érintkezés következménye. Ez akadályozza meg, hogy a lélek méltóságának megfelelő tárgyakhoz vonzódjék, vagy azokkal megfelelő módon érintkezzék. Elrútul, eltörpül vagy elértéktelenedik statikus adottságaiban. Ezt a változást fejezzük ki a maculával. Magát a rútságot azok a cselekedetek képviselik, amelyek a lélek romlását vagy lerongyolódását előidézik, vagy ennek következménye gyanánt jelentkeznek. Innen van Szent Tamás további megállapítása, hogy a bünszenny sem nem pozitív adottság, sem tiszta megfosztás, hanem az utóbbi, amennyiben okához, a bűnhöz viszonylik.2 Ebből következik, hogy minden véteknek más és más bűnszenny felel meg. Ennek a megállapításnak többirányú mély jelentősége van. Onto- lógiailag úgy kell ezt értelmeznünk, hogy a bünszenny mint privatio nitoris gratiae önmagában csak egy, ámde viszonylatai szerint annyi, ahány bűn terheli a lelket. A különféle történési rend (ordo generationis et ordo causalitatis) szerint a bünszenny a vétkes cselekedet vetülete (terminus connatatus), vagy pedig ennek következménye, és így újabb alap a kegyelem megfosztásához.3 Itt tehát egy példáját láthatnék annak, kifejezés. Az egyes érzékekre és az értelemre vonatkozó megközelíthetó'ség vagy pedig ezek termékeinek az értéke, tisztasága és szépsége fejeződik ki benne elsősorban. Azt mondhatnók, hogy mindezt mintegy elvontan jelenti, míg a nitor ezekhez hozzáadja az említett sajátságok okát is. Jelentése tehát a fény, a csillogás, de amennyiben ezek a tisztaságból, a könnyedségből vagy pedig az arányos súlyból származnak. így beszélünk a drágakövek, az arany fényéről, ami főleg a használat révén alakul ki. Nitor fejezi ki a jól művelt és kövér föld okozta kedvező benyomást, a növények, kertek szépségét, a kövér nyáj értékét stb. Nitorról beszélünk mindenütt, ahol megfelelő arányokat találunk, akár súlyban, akár más sajátságokban. Ezért nagyon alkalmas arra, hogy a lélek szépségét jellemezzük vele. Benne van ennek a könnyed mozgása, a természetének megfelelő működésből származó arányossága, súlya és értéke, főleg pedig tisztasága, amennyiben idegen elemekkel nem vegyül, alatta levő, hozzá nem méltó adottságokkal nem érintkezik. Innen a privatio nitoris a felsorolt mozzanatok hiányát, a lélek rútságát és elértéktelenedését jelenti. Ott beszélünk tehát nitorról, ahol rendellenességet vagy rendetlenséget nem találunk, vagy ahol a rendezés, a kiegyenlítés szüksége nem jelentkezik. Ebből a szempontból nagyon jellemző Szent Tamás zsolozsmájának a következő kitétele: qui nitens pudicitia, vixit absque piaculo (resp. VIII). A lélek tisztasága tehát kétféleképen jelenhet meg nitor formájában. Statikus szempontból, amennyiben, akár természetes, akár kegyelmi adottságai szerint úgy van rendezve, hogy a megfelelő élettérben mozoghasson, a dinamikus szemlélet pedig az életműködés rendezettségét és a lélek méltóságának megfelelő érintkezés tisztaságáról ad képet. 1 L. c. ad 3. * I—II. 86. 1. ad 3. ; III. 88. 1. ; II. Dist. 32. 1. 1. ad 2.; Pót. 3. 6. ad 23. 3 A bűn egyrészt megfosztja a lelket a kegyelemtől. így a történés rendjében megelőzi a bűnszennyet és a lélek elerőtlenedését. Másrészt azonban, amíg a kegyelem megvan a lélekben, addig bűn nem történhet. Ezért az oksági
