Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei

AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI

199

loma ! Ezeket kérdi a próféta: «Vájjon hát rablók barlangjává lett-e előttetek ez a ház, amely az én nevemet viseli?» Az Úr Jézus a két próféta szavát betüértelemben — az árusok bűneire gondolva — a saját kortársaira vonatkoztatja. V. ö. Mát. 21, 13; Luk. 19,46. — Szent János az árusok kiűzésének elbeszélésében (2, 13—22.) nem hivatkozik ezekre a prófétai helyekre.

A 12, 1-ben kezdődő parabolát (v. ö. Mát. 21, 33—46; Luk. 20, 9—19.) az Üdvözítő oly kifejezésekkel vezeti be, amelyekkel Izaiás prófétának a terméketlen szőlőről szóló nagy allegóriája (5, 1—7.) kezdődik. Azonban az Úr Jézus nem jelzi, hogy az ószövetséget idézné, bár mindkét bibliai helynek közös az alapgondolata: az Úrnak végtelen szeretete, gondossága Izrael népe iránt és a népnek állandó, szörnyű hálátlansága isteni Jótevőjével szemben. A szőlő sövénye, sajtója és tornya (Mk. 12, 1. v. ö. íz. 5, 1. 2.) mindkét helyen az Isten e végtelen szeretetének és gondviselő jóságának a jelképe. Izaiás a szőlő terméketlenségét emeli ki, az Úr Jézus pedig a gyilkos szőlőművesekről szóló allegóriájában az élete ellen törő zsidók gyilkos szándékára mutat reá.

Ugyanennek az allegóriának a befejezéseképpen (10. 11. v.) az Úr Jézus óvóé xr)V ypayijv xavxrjv âvéyvœxe kérdéssel Zsolt. 118, 22. 23. verseit idézi:

10. «A kő, amelyet elvetettek az építők,

Szegletkővé lett.

11. Az Úrnak műve ez,

Csodálatos a mi szemünkben».

Az idézet szószerint megegyezik TM-szal és az Alexandriai fordítással, megtartva ennek jellegzetes hebraizmusait (a nőnemű avxrj, éav/iaoTri, — a semlegesnemű xovxo, éavpaaxóv helyett) is. A LXX talán azért is használja e nőnemű szavakat, mert a xx.ya.hi) szó nőnemű. — A zsoltáros gondolata szerint, mely Íz. 28, 16-ra emlékeztet, a szegletkő a zsidó nép, melyet a pogányok ugyan megvetettek, de az mégis alapköve lett a messiási világbirodalomnak. Az építők megnevezése csak az előadás élénkítésére szolgál. Ezt a zsoltárrészletet itt és a párhuzamos helyeken (Mát. 21, 42; Luk.'20, 17.) maga az Úr Jézus önmagára magyarázza. Csel. 4, 11. és Pét. 1. 2, 4. 7-ben Szent Péter, Ef. 2, 20-ban Szent Pál a 22. verset Jézus Krisztusra, mint az Isten országának alapkövére vonatkoztatja. Ez is mutatja, hogy a 118. zsoltár idővel messiási magyarázatot nyert.

12, 19-ben az Üdvözítőt megkísértő szadduceusok Mcovafjç ëypayev rifiïv bevezetéssel a sógorházasság törvényét idézik (Móz. V. 25, 5. 6.), de csupán értelem szerint, nem szószerint. Az Üdvözítő válasza rabbi- nikus idézési módon kifejezetten Móz. II. 3, 2. 6-ra, az égő csipkebokorról szóló elbeszélésre hivatkozik (ovx âvéyvœxe év xfi ßißÄm Mœüoéœç ènî xov ßaxov nœç sïjiev avxœ v ,&soçé Àyœv) és Jahve szavát idézi: