Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
176 LUTTER JÁNOS hullámíökése Délnémetország felé a Febronius álneve alá rejtőző Hontheim trieri coadjutor munkája «De statu ecclesiae et legitima potestate Romani pontificis», (1763) amely minden tudományos érdeme és tagadhatatlan elemeéle dacára is teljesen az Egyház fölé kerekedni kívánó fejedelmi abszolutista tendencia szolgálatába áll s az Egyház autonom jogéletét úton-útfélen korlátozó, gátoló állami omnipotencia számára igyekszik tudományos és történeti alapot teremteni. Az osztrák örökös tartományokban erre már némi tradíció kínálkozott, mert a «spanyol» 111. Károly erősen spanyol tanácsosa Mannagetta befolyása alatt állott, aki az egészen összeelegyedett spanyol állam-egyházi rendszert igyekezett Ausztriában, de Magyarországon is meghonosítani. Magyarországon a király kegyúri jogában benne rejlett bizonyos diszpozíciós jogkör egyházi természetű ügyekben s ennek corollariuma volt a király kegyúri jogának alapján kifejlődött magyar törvényhozás is. Ez azonban sohasem csapott túl a józan kereteken, a reformáció és ellenreformáció szellemi mozgalma ugyan visszatükröződik hazánk vallásügyi törvényhozásán, de sohasem lett úrrá a nemzeti egyház veszedelmes tendenciája. A katolicizmus veszít ugyan államegyház-jellegéből, de még az 1790—91-es törvényhozásban is megmarad religio praedominans jellege, s az államegyház rendszere helyébe a bevett történeti keresztény egyházak közjogi személyiségét megteremtő rendszerre tér át nagyobb belső válságok nélkül. A magyar királyt megillető sok évszázados királyi kegyúri jog erős történeti gátja volt a nyugati állambölcseleti túlzásoknak és Mária Terézia, mint magyar királynő, Van Swieten minden ügyeskedése dacára sem hagyja el a történeti jogalapot, amelynek kereteit a magyar király kegyúri joga adja meg s egyben biztosítja is a kellő, de mérsékelt befolyást a magyar katolikus Egyház ügyeiben. Az egyházias magyar nemzeti hagyományt szépen mutatja a tudós Kollár Ádám tudományos munkásságának sorsa. Első művében «De jure patronatus» a bulla Sylvestrina alapján áll, vagyis a magyar király kegyúri jogát pápai adományozásra vezeti vissza, e szerint a koholt bulla szerint II. Sylvester pápa Szent István királynak adományozta volna a királyi pat- rónusi jogkört. E bullának koholt voltát hamarosan kimutatták a tudós jezsuita atyák Imhoffer és Pray György. Ez nem volt nehéz történeti feladat. Hiszen már a XVIII. század közepén közismert történeti tény volt, hogy a germán Eigenkirche-felfogást a rigorózus VII. Gergely fogalmazta kánoni felfogással kiegyeztető patronátus intézményét másfélszáz évvel Szent István után teremteni meg III. Sándor pápa hatalmas jogalkotó szelleme. Szóval a bulla «filius ante patrem». Ily módon megsemmisült Kollár Ádám szellemi felépítményének tudományos történeti alapja s ezért Kollár Ádám második művében «De usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra regum Hungáriáé apostolicorum» már teljesen febronianista alapra helyezkedik és történeti adatokból azt igyekszik kimutatni, hogy a magyar királyság suprematiája az Egyház fölött Szent István óta megvolt és a magyar királyok azt állandóan gyakorolták. A pozsonyi diéta nemcsak azt követelte ki Mária Teréziától, hogy Kollár e művét a tiltott könyvek indexére tétesse, hanem maga a diéta
