Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
110 PATAKY ARNOLD A 33. és a 157. számú görög kéziratok, aSyrusSinaiticus, a Peôittha. Tatianus Diatessaronjának arab szövege, a Vetus Latinának két tekintélyes kódexe : a (Cod. Vercellensis) és b (Cod. Veronensis), továbbá egy oxfordi lectionarium elhagyja Jeremiás nevét, valószínűleg azért, hogy e nehézséget elkerülje. — Origenes egy Jeremiás-apokrif idézésére gondol. Szent Jeromos is megemlíti, hogy egy Jeremiás-apokrifban olvasta e szavakat, de elveti azt a magyarázatot, hogy Szent Máté erre az apokrifra hivatkozik. Szent Jeromos azt állítja, hogy Szent Máté Zakariás prófétát idézte. — Szent Ágoston és újabban Knabenbauer is azt mondja, hogy Szent Máté összeolvasztotta Jeremiás és Zakariás jövendöléseit és ezeket az olvasók előtt ismeretesebb nagy prófétának, Jeremiásnak a neve alatt idézi. Azonban a szövegek egyszerű összehasonlítása mutatja, hogy Jeremiás gondolata egyáltalán nem szerepel Szent Máté idézetében. — Szent Ágoston azt is lehetségesnek tartja, hogy Szent Máté írásközben Jeremiás nevére gondolt, amelyet a fazekas megemlítése juttatott az eszébe. Legegyszerűbbnek látszik az a magyarázat, hogy Szent Máté arámi szövegében a ôià ’Iegt/iíov tov jigoqrfTov kifejezésnek megfelelő rész így hangzott: Sira: TO (a próféta által), amiből a leíró tolla alatt könnyen lehetett N&fOz TO, az evangélium görög fordítója pedig a T betűket UTÓT (Jeremiás) neve megrövidítésének tarthatta. 27, 34. Az epével kevert bor (Márk 15, 23.) és az ecet (49. v. ; Mk. 15, 36. ; Ján. 19, 28. 29.) említése Zsolt. 69, 22. gondolatát juttatja eszünkbe, de a zsoltár szava csak közmondásnak látszik, míg az evangéliumok megrendítő valóságot írnak le. Egyébként 69, 22 a maszo- retikus szövege nem epéről, hanem méregről beszél. Szent Máté nem használ idéző bevezetést. 27, 35. Azzal, hogy az Üdvözítő keresztje alatt álló katonák Jézus ruháit egymás között sorshúzással szétosztották, a kereszt mellett elhaladók pedig gúnyosan fejüket csóválták (39. v. ; Mk. 15, 29.), betűszerint teljesedésbe ment a messiási 22. zsoltár 19. és 8. verse. De sem Szent Máté, sem Mk. 15, 24., sem Lk. 23, 34. a párhuzamos helyeken nem hivatkoznak kifejezetten e zsoltárra, mint Ján. 19, 24. 27, 43. A kereszt alatt álló főpapok maró gúnnyal emlegetik a halálgyötrelmeit szenvedő Üdvözítő’ előtt Zsolt. 22, 9. versét : «Az Istenben bízott, mentse meg őt most, ha kedvét leli benne». Az idézet, elhagyja a vers második részének első felét («Szabadítsa meg őt») és Jahve neve helyett az Istent említi. Egyébként az idézet nagyjában megegyezik az Alexandriai fordítással, de fihuaev helyett nénoiéev-l és őrt helyett et-t mond. A héber szöveg ettől némileg eltér, mert így kezdődik : «Vesd az Úrra !» — t. i. minden aggodalmadat. Ez a szövegalak azonban nem volt alkalmas a főpapok kegyetlen gúnyjára. Nem lehetetlen, hogy erre az embertelen gúnyra az adott alkalmat, hogy a haldokló Üdvözítő a Róla szóló messiási 22. zsoltárt imád-
