Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
8 PATAKY ARNOLD bekövetkezett asszír betörés borzalmait azzal a szabadulással és dicsőséggel, amelyet a Messiás eljövetele a hajdani Izrael országának területére árasztani fog. Az asszír betörés elsősorban Zábulon és Neftáli törzseinek a vidékét, Galilea területét sújtotta, — ez a terület már 733-ban teljesen asszír fennhatóság alá került és lakossága azóta nagyrészben pogány is maradt. Ezért mondja a próféta e terület lakosságát «a sötétben járó és a halál árnyékában (a legsötétebb árnyékban) lakó népnek». De éppen ezen a területen töltötte gyermek éveit és ifjúkorát a világ Megváltója és ezen a vidéken kezdte meg tanító működését is, melynek Galilea nagyrészben mindvégig színhelye is maradt. Szent Máté betűértelemben idézi Izaiás prófétai szavát és reámutat annak betű- szerint való teljesedésére. Az 5—7. fejezetben az Úr Jézusnak legnagyobb erkölcsi tárgyú beszédét olvassuk : a hegyi beszédet. Ennek bevezető fejezete az ószövetségi törvényt az újszövetségi törvény erkölcsi magaslatára emeli fel ; az Üdvözítő állandóan az ószövetség kifejezéseit használja hallgatósága előtt, amely az ószövetségi törvényt igen jól ismerte. A nyolc boldogságban (5, 3—12.) reáismerünk az ószövetségi zsoltároknak és Izaiás könyvének nehány kifejezésére. A lelki szegényeket p;yj, a sírókat, a szelídeket, a tiszta szívűeket és a reájuk váró földi jutalmat már íz. 61, 2; Zsolt. 126, 5; 37, 11 ; 24, 4; 51, 12; 73, 1. stb. említik ; az ószövetségi szentírás iépten-nyomon kiemeli, hogy ezek az Úrnak különleges oltalmára számíthatnak. Az Üdvözítő azonban nem földi, hanem mennyei jutalmat ígér nekik. A 17—48. versben az Úr Jézus a tízparancsolatnak törvényfeletti (szupranomisztikus) magyarázatot ad. Az ószövetségi törvény idézését állandóan az rjxovaare őri eggééty [roïç âgxaioiç] szavakkal vezeti be (5. 21. 27. 33. 38. 43. v.), egy alkalommal (31. v.) éggééh] óé szóval. Az ószövetségből idézett parancsok a következők : 21. «Ne ölj». V. ö. Móz. II. 20, 13 ; V. 5, 17. 28. «Ne törj házasságot». V. ö. Móz. II. 20, 14 ; V. 5, 18. 31. «Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet». — Móz. V. 24, 1-nek értelem szerint való szabad idézése. 33. «Ne esküdjél hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél». — Móz. II. 20, 7 ; III. 19, 12 ; IV. 30, 3 ; V. 5, 11 ; 23, 21. gondolatainak értelem szerint való szabad idézése. Ez utóbbi paranccsal kapcsolatban, a 34—35. versben az Úr Jézus az Istenre, az égre, a Jeruzsálemre való fölösleges esküdözés tilalmát azzal indokolja meg, hogy az ég az Isten trónja, a föld az ő lábainak a zsámolya, Jeruzsálem pedig a nagy király városa. Az első két gondolat szószerint megvan íz. 66, 1-ben, az utolsó pedig Zsolt. 48, 3-ban (v. ö. Tób. 13, 15. sk.). Szent Máté megtartja a két ószövetségi helynek a kifejezéseit is, az Alexandriai fordítás szerint. /
