Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 99 12,40-ben a csodajelet követelő farizeusok előtt az Úr Jézus Jónás próféta jelére hivatkozik : amint Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy leszen az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában. Ezzel a Jón. 2, 1. 11-ben olvasható történetet a saját föltámadásának előképévé teszi. — Ugyanebben a szövegösszefüggésben említi Ninive lakosainak bűnbánatát Jónás prédikációja folytán (Jón. 3, 5-9.) és a Dél királynéjának látogatását Salamon királynál (Kir. 111. 10, 1—10.). Ezekben az ószövetségi példákban azonban nincsen szorosan vett idézet. A magvetőről szóló példabeszéd után az apostolok megkérdezik az Úr Jézust : miért beszél a néptömegnek példabeszédekben ? Az Üdvözftő azt feleli : mert látván nem látnak és hallván nem hallanak és nem értenek (13, 10—13.). Szavait Izaiásnak egy jövendölésével erősíti meg (6, 9. 10.), xai àvajihrjQovrai avroïç r\ nqocprpEÍa 'Hoatov fj Mynvan bevezetéssel (14. v.): «Hallván hallotok, de ne értsetek, És látván láttok, de ne ismerjetek meg ! 15. Mert elvakult e nép szíve És fülükkel nagyot hallottak, És szemüket behunyták ; Hogy valahogyan ne lássanak szemükkel És ne halljanak fülükkel, És ne értsenek szívükkel és meg ne térjenek, És meg ne gyógyítsam őket». Szent Máté idézete szószerint megegyezik az Alexandriai fordításnak az A kódexben olvasható szövegalakjával ; mindössze abban tér el tőle, hogy az első moív szó után elhagyja az avrcöv névmást. (Mát. 13, 15. és Íz. 6, 10. LXX A Q : rovç oqi&akfiovç avrwv, B: rovç 6<pôaÂ/iovç.) Az Alexandriai fordítás és Mát. 13, 15. a—c letompítja a héber szöveg megfelelő helyét, mely az ószövetségi felfogás szerint a nép elvakultságát közvetlenül az Isten akaratára (nemcsak megengedésére) vezeti vissza : Íz. 6, 10a—c. «Vakítsd el e nép szívét, Tedd süketté fülét És zárd be szemét . ..» Amit Izaiás a saját elvakult kortársairól mondott, azt az Üdvözítő analog értelemben a saját hitetlen kortársaira vonatkoztatja. Szent Máté az Alexandriai fordítás szövegalakját veszi át, mert ez erősebben kidomborítja a zsidók megátalkodottságát, amellyel tudatosan és szabad akarattal elzárkóztak az isteni kegyelemtől. Ugyanezt a helyet a gondolatnak némi változatával Márk 4, 12. és Ján. 12, 40. is idézi. Szent Lukács párhuzamos helye (8, 10.) mind7*
