Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
28 SZÖRÉNYI ANDOR Jahvétól — és nem vakon működő varázslattól való függésének Bálaám történetében. Bálaám úgy él a nép köztudatában messze földön, mint hatalmas varázsló, akihez követeket küld Bálák, Moáb királya, hogy eljővén megátkozza a zsidó népet, mondván: «Tudom ugyanis, hogy áldott az, akit te megáldasz s átkozott az, akire te átkot szórsz.» (Móz. IV. 22, 6.)1 De nem fog Izraelen semmi fajta mágia, mert Isten szava szól Bálaámhoz : «Ne menj el velük s ne átkozd meg e népet, mert áldott az!» (22, 12) és hiába kínál föl Bálák kincseket a varázslónak, az kénytelen bevallani : «Ha tele adja nékem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg Jahvénak, az én Istenemnek a szavát...» (22, 18) és csak azt mondhatja, amit az Isten a szájába ad (22, 38 és 23, 2), «hogy átkozzam meg, kit nem átkozott meg az Isten? Mikép átkozzam el, kit nem átkoz el Jahve?!» (23, 8.) Ugyanezt mondja Józs. 24, 10—11 is. És nincs semmi fejlődés ebben a hitben, a Szentírás legelső lapjai ugyanazt hirdetik, mint Jézus, Sirák fiának könyve : «Imádkozik az egyik, átkozó- dik a másik, vájjon kinek a szavát hallgatja meg az Isten?» (34, 29), vagy amit a zsoltáros oly megnyugodva imádkozik : «Átkozzanak ők, de Te áldj meg engem .. .» (109, 28.)1 2 Az Úr adja az áldást és éppen ezért az ő törvényeinek vannak alávetve az egyes áldóformulák és áldóemberek. És az egyének életében attól teszi függővé Isten az áldást, hogy megtartják-e az ő törvényeit. Móz. V. 28-ban a törvény megtartóinak áldás, imameghallgatás, jólét van megígérve : «Ha hallgatsz Jahve, a te Istened szavára . . . akkor .. . mind reád szállnak és elérnek téged a következő áldások. ..» (Móz. V. 28, 1), kilátásba helyezi az Isten azt, hogy megáldja a törvénytisztelő izraelitának minden vállalkozását, minden lépését, minden imádságát : megáldja tehát az ő áldását is. Ugyanakkor azonban a törvény megszegőire isteni átkot mond ki : «Éhséget és Ínséget bocsát rád Jahve s átkot minden dolgodra, amelyet művelsz . ..» (28, 20), az ilyen embernek az áldása vagy átka nem lehet tehát hatékony !® Ennek az elvnek történelmi igazolását láthatjuk Dávid és Semei esetében. Dávid fut Absalom elől és Semei, aki Saul családjából származott, kegyetlen szavakkal megátkozza a menekülő királyt, de az átoknak nincs mágikusan ható ereje, azt mondja ugyanis Dávid : «Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat s jóval fizet nekem Jahve a mai átokért.» (Sám. II. 16, 12.) De ugyanezt látjuk már Móz. II. 23, 22—28- ban is. 1 Báláknak e kérésében kétségkívül a mágikus varázseró'ben való hit nyilvánul meg. De ez a hit nem az Ószövetség hite, sőt az egész elbeszélés oly élesen kifejezésre juttatja Jahve egyedüli áldó és átkozó hatalmát, hogy egész bátran úgy tekinthetjük, mint a mágia ellen íródott polemikus iratot ! 2 V. ö. Móz. V. 23, 5—6 ; Bir. 5, 23 ; Jer. 11,3; 48, 10 ; Mal. 1, 14 ; Neh. 13, 2. 2 V. ö. Móz. Hl. 26; Mai. 2, 2 ; Jéz. Sir. 3, 9.
