Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 91 Kertész: Katonai lelkipásztorkodástan. II. kiadás. Budapest. 1942. Amikor a magyar honvédség kemény harcban áll a Don partján, akkor megnyugtató érzéssel olvassa az ember azt, hogy a hivatalos katonai irányításba komoly oktató szóval beleszól a lelkipásztorkodásnak hangja is. Szinte megnyugtató érzés támad az ember lelkében, midőn illetékes helyről azt a megállapítást olvassa, hogy «a tábori lelkészre nagy feladat vár, amikor a csapathoz kikerül, hogy ott a tisztikar és a legénység örök üdvösségén dolgozzék». (11. 1.) Maga a megállapítás annyit jelent, hogy a tábori lelkész azzal a küldetéssel fáradozik, hogy a szenvedő és önfeláldozó honvédség léleküdvét szorgalmazza. Alapvetésben sejtettük ezt, sőt akik a múlt világháború vérzivataros idejében nemzet- és lelkiszolgálatot teljesítettek, azok jól tudják, hogy erre a feladatra vállalkozniok kellett. Sőt az is megállapítható, hogy a véráldozatot követelő erőfeszítésekben a tábori lelkészek lélekszolgálata a legelsők egyike volt. Az azonban egyenesen örvendetes, hogy ma még arra1 s púlyt helyez a legfőbb vezetőség, hogy szakszerű, részletekre kiterjeszkedő lelkipásztorkodás- tant bocsát a lelkészek rendelkezésére. Ha pedig hozzávesszük azt, hogy ez a lelkipásztorkodástan olyan kezelési módszert tanít, amely szerint «a hatalom által kezébe adott embereket szép szóval kell az Úr katonáinak megnyerni és mint ilyeneket vezetni», akkor gratulálni kell annak az iránynak, amely ilyen nemes szemszögből állapítja meg a hadsereg lelki nevelésének módszerét. A bírálat alatt álló katonai lelkipásztorkodástan nemes Írója bölcs ítélkezéssel szól a ielkipásztorkodásról általában, majd a csapatnál és a háborúban teljesítendő lelkipásztori kötelességekről. Utóbb a genfi egyezmény egyes tételeire hivatkozva a kórházpasztorációval foglalkozik, azután a nevelőintézeti és büntetőintézeti pasztorációt tárgyalja, majd a katolikus tábori lelkészség történetében rövid ismertetése után az ifjúság nemzeti szellemű neveléséről, a leventemozgalomról, a nemzetvédelemről, a tűzharcosokról emlékezik meg. Utolsó részben a hősök tiszteletéről és a katonai szónoklat- tanról mond néhány értékes megjegyzést, végezetül körülbelül 70 lapnyi terjedelemben beszédmintákat közöl. Ha eltekintünk attól, hogy beosztásának rendszerét szigorúbb logikai beosztással állíthatta volna össze a kitűnő szerző, akkor nagy elismeréssel szólhatunk arról a tárgyi tájékozottságról, részletekbe menő tárgyalásról és a magyar honvéd lelkét szolgálni akaró áldozatos lelkűiéiről. És itt szabadjon megjegyezni : ez a legnagyobb érték, amelyet a magyar tábori lelkészség Kertész Gyula tábori esperestől kapott. A beszédmintákról pedig annyit mondhatunk : izzó magyar hazaszeretettől áthatott szavak, amelyeknek iránya nem áll meg a földi értékek magasztalásánál, hanem az emberlelket minden alkalommal Isten felé irányítja. Az egész munka stílusa egyszerű, választékos és magyaros. Örömmel köszönthetjük a szerzőt, de még nagyobb szeretettel kérjük a tábori leikészi kart, hogy áldozatos munkájában a katonai lelkipásztorkodástan szelleméhez hűséges legyen ! MarczeU Mihály,
