Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
A PÁPASÁG MINT A VÁNDOREGYHÁZ VILÁGOSSÁGA ÉS ERŐSSÉGE 3 és így a kinyilatkoztatás közvetett védelmére. Mivel az ilyen tartalmak emberi fogalmak és szavak köntösében jelennek meg, ezeknek az alkotói, kicsiszolói pedig az emberi ismeretek szervei és közvetítői, azért ezek felülvizsgálatára is kiterjed Péter apostoli megbízatása. A hit önmagában az örök igazságot tárja elénk a Veritas prima révén, de mivel embereket vezet el ennek hatókörébe, akik részleges fogalmak összekapcsolásával és szétválasztásával gondolkoznak, akikben ezenkívül a fogalmak a tanítószerv szavai és formulái révén termelődnek ki, azért a hit környéke fontos szerepet játszik a vándorhivő lelki életében. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a tanító éberen vizsgálja, miként változik vagy állapodik meg az emberi tudományokban a hitet oktatás formájában közlő szavak és formulák értelme. Magában véve közömbös dolog az apostoli tanítóra nézve, hogy mi történik a világi tudományok terén. De mihelyt a hit adataival érintkeznek, fel kell rájuk figyelnie, hogy az elhomályosodás veszedelmét távoltartsa tőlük. Ebben a felügyeletben és az idevágó ítéletek alkotásában kell látnunk az apostoli megbízatás ama feladatát, hogy a hit környékét tisztántartsa és ne engedje azt idegen elemekkel vegyülni. Az ilyen ítéletalkotásokban bizonyul Péter utóda a vándoregyház világosságának a hit közvetett védelmében és sértetlenségének megőrzésében. A vándorhivőnek föltétlenül szüksége van olyan tanításra és oktatásra, amely a tisztán emberi vonatkozású kérdésekben is eligazítja. A világban él, korának gyermeke, a felmerülő eszméktől nem zárkóz- hatik el. A spiritualis autem omnia iudicat elve szerint mindezekkel szemben állást kell foglalnia. Döntenie kell, hogy a világgal éljen-e, kora eszméit mindenben a magáévá tegye-e? Megmaradhat-e az evangélium eszmekörében, ha a világhoz és korához teljesen alkalmazkodik, vagy pedig attól eltávolodik? Összhangot kell-e keresnie evangéliumi meggyőződése és világi beállítottsága között, vagy pedig a kettős igazság útján járhat, sőt azon kell járnia, hogy úgyis mint hivő, úgy is, mint kultúrember érvényesülhessen. Ha az összhang a kívánatos, akkor az a kérdés gyötri, melyikből kell engednie : az evangéliumból, vagy a világból? Mennyit az egyikből, mennyit a másikból? Életbevágó problémák ezek, amelyeket még a legélesebb elme sem tud teljesen megoldani. A kinyilatkoztatás lezárult, hiába várjuk, hogy Isten hallassa megnyugtató szavát. Ámde a már megtörtént kinyilatkoztatás olyan gazdag tartalmában, hogy itt is eligazít bennünket, csak engedjük fényét lelkünkre hatni. Amit az egyes hivő ebben az irányban saját használatára több-kevesebb biztossággal megállapít, s amit a teológia tudományos következtetéssel általánosan igazol, azt adja a Szentlélek vezetésének fényében az apostoli megbízatású tanító változatlan, csalhatatlan norma gyanánt és ilyszerü közléseivel véglegesen megnyugtatja a vezetésére bízott hívőt. így válik a vándorhivő világosságává és Isten felé vonzó, hajtó erejévé. Csak néhány mozzanatot szeretnénk kiemelni Péter utódainak ebbeli működéséből. Nemcsak hívők, hanem az egész emberiség is nagy 1*
