Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Müller Lajos S. J.: Nem katolikus haldoklók lelkipásztori kezelése

NEMKATOLIKUS HALDOKLÓK LELKIPÁSZTORI KEZELÉSE 51 nyosan szükséges igazságra, hogy van Isten és pedig igazságos Isten, de hogyan higyje ezt, mint kinyilatkoztatott igazságot. A legvalószínűbb feleletet erre éppen a modern etnológiai kutatások adják. Ezek számos adattal szolgálnak arra, hogy még a kultúra legalacsonyabb fokán álló népeknél is fennmaradtak az őskinyilatkoztatás maradványai.1 A pogányok tehát nem csupán a józan ész világánál juthatnak el a helyes isteneszmére ; hanem annak hite is a paradicsomi őskinyilatkoz­tatásból, mint lélekmentő örökség reájuk szállhatott. A helyes isten­eszme a kegyelemsugarak behatása folytán felébreszthet bennük vágy- keresztséget, vagyis készséget, mindent hinni és megtenni, amit Isten tőlük megkövetel, annál is inkább, mert a megváltásnak legalább homályos reménye ugyancsak, mint paradicsomi örökség reájuk át­származhatott. Emez alapvető dogmatikai vizsgálódásunkat ugyancsak Pohle— Gierens dogmatikájának egy találó megjegyzésével zárhatjuk : Külön­ben nem lehet teológusok dolga, hogy a végtelen jóságnak előírják azokat az eszközöket és módokat, amelyeken a pogányok lelkét kegyel­mével eléri. Elégedjünk meg azzal a vigasztaló tudattal, hogy még minden pogány is, aki elkárhozik, az utolsó napon kénytelen lesz be­ismerni : a saját hibámból jutok a kárhozatra, nem pedig azért, mert Isten elhanyagolta üdvösségemet.2 A kérdés erkölcstani és jogi oldala. Istennek általános üdvözítő szándékából következik a lelkipász­tornak kötelme, hogy a területén lakó nemkatolikusokkal is törődjék, nevezetesen azokkal, kik közel állnak ahhoz, hogy Isten ítélőszéke előtt megjelenjenek. Hiszen ezek mind valamiképen reá vannak bízva s valamennyi Krisztus drága vérén megváltott, drága lélek.3 Vannak papok, akik a plébániájukon, kórházakban levő más- vallásúakkal azért nem törődnek, mert velük, mint nem az ő híveikkel szemben, semmi kötelességet sem éreznek. Az Egyház másként gondolkozik, s ez az eljárás homlokegyenest ellenkezik Krisztusnak a pogányokkal és eretnekekkel szemben tanúsított okos és szerető magatartásával. Krisztus nem tér ki a velük való érintkezés elől, sőt igyekszik összekötő kapcsot találni, ha erre megfelelő alkalom kínálkozott. Igyek­szik bizalmukba férkőzni, miértis nem bocsátkozik velük vitába, hanem egyszerűen felelve kérdéseikre, felvilágosítja és tanítja őket. így nyerte 1 V. ö. W. Schmidt : «Die Urofferbarung als Anfang der Offenbarungen Gottes». Esser—Mausbach: Religion, Christentum, Kirche, I. 481., 574. 1 II.8 441. »V. ö. I. Pét. 1. 19. 4»

Next

/
Thumbnails
Contents