Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
2 HORVÁTH SÁNDOR O. P. konkrétum, az Egyház története és a hívők tudata eléggé bizonyítja. Péter utódának és őrködő éberségének köszönhetik ezt, aki ebben az irányban is földi vándorlásuk fényforrásának bizonyult. Az idők új szokásokat és erkölcsi felfogást szoktak kitermelni. Sok rossz, de sok jó is jelenik meg ezekben. Péter utóda itt is hallatta oktató szavát. Nem engedte, hogy a «világ» elhomályosítsa az evangélium szavát és a hivő eltérjen a krisztusi erkölcs eszméjétől. Viszont azokat a problémákat is, amelyeket az idők felvetettek, hatni engedte az Egyház életére és törvényhozására rányomta a korszerűség bélyegét. Így kellett pl. küzdenie a házasság tisztaságáért1 és krisztusi elgondolásának fenntartásáért. Ebben és hasonló dolgokban is a vándor hivő irányító fényforrása volt és csak ott, ahol szavát nem hallották, vagy megvetették, honosodhatott meg a pogány erkölcstelenség. Ha az Egyház nagyon óvatosan kezelte is a világi tudományokat és sokáig várt, amíg eredményeik leüllepedtek, a végleges és biztos megállapítások elől nem zárkózott el, hanem készséggel állította azokat a kinyilatkoztatott tartalom emberi megvilágosításának, megvédésének és kibányászásának szolgálatába. Amily határozottan visszautasítja a tisztán materiális történelemkutatást és nem enged neki helyet a doctrina sacra értelmezésénél, oly készséggel hívja tanúságul az igazi történelmet, hogy segítségével a kinyilatkoztatás valóságát bizonyítsa. A többi tudományág is igen sokszerű anyagot nyújthat, hogy a kinyilatkoztatás tartalmát emberileg mélyebben láthassuk, felfoghassuk és elménk szintjéhez mérhessük. A megigazult hivő lelkében ezt a tisztítást és tisztulást a Szentlélek ajándékai végzik el a theologia perennis és a mystica formalis körében. De az általános haszon és tanítás érdekében szükséges a hit tartalmának az emberi tudomány eszközeivel való megvilágítása és tisztítása is. Ezt a tisztulási folyamatot végzi el a hittudomány. Ennek a világító tornyává lesz Péter utóda, mikor arról ítél, hogy az emberi tudományok melyik fajtája és milyen adatai alkalmasak a tisztulás, a tisztultabb emberi felfogás létesítésére. Hogy hová jut a teológia ilyen irányítás és világosság nélkül, látjuk ott, ahol ez elvileg hiányzik : Krisztus és evangéliuma tiszta emberi fantommá válik. Elfogadják, mint időleges bódítószert a vallási szükséglet kielégítésére, de örök, Istennel összekapcsoló igazságát tagadják, vagy közvetíteni nem tudják. Az apostoli megbízás kiterjed a hit környékének tisztántartására 1 Az utóbbi időben különösen gyakori volt a pápák felszólalása ebben a tárgyban. XI. Pius «Casti connubii» kezdetű enciklikája mellett a legjelentősebbnek XII. Pius szavait tartom, amelyeket az új házasokhoz intézett. (1. Osservatore Romano, 1942. nov. 19.) Ilyen apostoli magaslatról megítélni és megvédeni a házasság (de vele együtt a nemi élet) tisztaságát csak az képes, akinek erre Krisztustól származó megbízatása' van. Akár a moralisták értekezéseit, akár pedig a sexuális kérdés szakértőit nézzük, ilyen világosan és apostoli módon senki sem fogalmazta meg az evangéliumi tisztaság mibenlétét, mint XII. Pius.
