Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Senkár Lajos: A megszentelő kegyelem ontológiai mibenléte
A MEGSZENTELŐ-KEGYELEM ONTOLÓGIAI MIBENLÉTE 43 a lélek szempontjából járulékos természtefeletti valós lényeg transzcendens vonatkozási fennállásában tekinti. A tétel igazolása analitikus és szintetikus eljárással történik a következőkben : 4. Kétségtelennek látszik, hogy a kegyelem metafizikája a természeti rend metafizikáján túl új létrendbe, t. i. a természetfeletti létrendbe utal. A teológia állítja ezt, mely éppúgy valóságosnak fogadja el az eszmei és tapasztalati értékrendet, mint a metafizikait a természeti renden belül.1 Ha feltesszük egyebütt bizonyítandó eljárással, hogy kategóriák nélkül nemcsak nem gondolkodhatunk, hanem a dolgok «megfogalmazására», ontológiai egységesítésére is képtelenek vagyunk, akkor minden létrend elgondolásához, ill. ontológiai megalapozásához az általános jellegű lét-kategórián belül ú. n. lélrendi alapkategóriákra, azok megtalálására elengedhetetlenül szükségünk van. Legátfogóbb a «lét» rendje, szemben a nem-léttel. Ennek a létkategóriája maga a lét, tehát a legegyetemesebb, mely alól a természetfelettiség, ill. annak alapkategóriája sem vonhatja ki magát. Legalább analóg értelemben nem, ha a gondoltságra, de egyáltalában a léftzésre számot tart. Az általános lét-et tagozó létrendi tények, helyesebben : az ezeket egységgé összefogó alapkategóriák éppoly valóságosak, mint maga a lét. S nemcsak üres logikai formákat jelentenek kritikai értelemben, hanem valós metafizikai alapokat is ontológiai értelemben. így a «természet», mint a természeti létrend alapkategóriája nemcsak terminus, mely logikai összefüggéseket jelent az absztrakció könnyen félreérthető világában, hanem ontológiát is, amennyiben a természetiség tényeit, dolgait, mozzanatait, vonatkozásait szemben mindazzal, ami már vagy még nem természeti, megalapozza, valósan egyesíti és megmagyarázza. Ha ezek után a természetfölöttiség létrendjét valóságosnak vesz- szük, a teológia nem is tehet másként, akkor ennek a létrendnek is kell rendelkeznie a maga valós értéket jelentő, ontologiailag is ható alap- kategóriájával, mely a természetfelettiséget éppúgy megalapozza, élteti, annak elemeit valósan egyesíti és megmagyarázza, mint a természeti- ségét a természet : ontológiai és logikai alapkategóriaként. Erre az átfogó jellegű alapkategóriára már csak azért is mellőzhetetlenül szüksége van a természetfelettiségnek, mert máskülönben a természetiség és természetfelettiség létrendi, egymást szabatosan kizáró, tehát valós értékű ellenkülönböztetésének nem volna biztos és reális értelme. Már pedig e két létrend eredet szempontjából egymásra semmiképen sem vezethető vissza: t. i. forrásuk egy közös harmadik, a teremtés ténye tágabb értelemben. Viszont az is igaz, hogy a létiség alapján és jogán nem idegenek egymásnak, hanem kölcsönösen áthatják egymást a szabatos különbségtétel és az ezt magyarázó külön-külön létrend-építő és működtető jelleg megtartásával. 1 Cf. Schütz: Bölcselet, 11. kiadás, 244. sk.
