Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
378 IRODALOM LITERATUR — BULLETIN nem állandó jellegű állapot és így Vilmos elkerüli a kvietizmus dogmatikai kifogását. Bár a Szentlélek ajándékairól szóló tanítást a XIII. század veretezte tudományosan, az ajándékok konkrété megtalálhatók a XII. század misztikusainál. Nevezetesen Vilmos a misztikái egységet mindig a tudomány és a bölcseség ajándékainak tulajdonítja. Végül kimutatja a szerző, hogy az unitas spiritus a lelki élet természetszerű kifejlődése, nem rendkívüli jelenség, így az egész aszketikát lényegileg alárendeli a misztikus szeretetnek, az amor transformatusnak. A harmadik részben (249—279. old.) megkísérli a szerző a Vilmos műveiben megtalálható sokféle leírásból, a különböző és részben eltérő kifejezésekből kibogozni, hogy a részleteket tekintve milyen fokokon vezet a lelki élet kifejlődése a status animalistól egészen a status sapientiae-ig. Vilmos kifejezéseinek mintegy hosszmetszetét adja, amikor azok mögött megjelöli a Pseudo- Dionysiusi és ágostonos hagyományt. Halász Piusz munkája lényegesen meghaladja a doktori értekezések színvonalát. A szerző az anyagban egészen járatos, az irodalomban hiánytalanul tájékozott, a tudományos módszert illetőleg végig szabatos. Annyira önálló, hogy Vilmos munkáinak Wilmart által megadott kronológiáján is elfogadható módon változtatásokat javasol és eszközöl. A nehéz anyagot kitűnő probléma-érzékkel dolgozza fel. A tárgyválasztása is szerencsés. Vilmos gyűjtőlencséje a Pseudo-Dionysiostól és Szent Ágostontól áramló hagyománynak és kiindulópontja a középkori misztikának. Hatása kimutatható a későbbi nagy misztikusokon, Richardus a S. Victorén, Szent Bonaventurán, Ruys- broeckön, az Imitatio Christin, Hugo de Balmán, Keresztes Szent Jánoson stb. Művei kézen forogtak a XVIII. századig, amikor neve hirtelen feledésbe ment. A jelen század 20-as éveiben újra felfedezték és felé fordult az érdeklődés. Örülünk, hogy az új irodalomban éppen magyar szerző lényegesen előbbre vitte Vilmos misztikájának kérdését. A misztikáról írt közismert művekben sok szó van a szemlélődésről, Nagy Szent Teréz lakásairól (mansio), a Keresztes Szent Jánosnál található éjszakákról (nox mystica) és nem egy irodalmi megnyilatkozás úgy tünteti fel, mintha éppen ezek a kifejezések mutatnának rá a lényegre, a lelki élet misztikus kialakulására. Azzal mindegyik következetesen adós marad, hogy ezeknek a kifejezéseknek tudománytörténeti gyökereit föltárja, hogy pontosan megjelölje a szerzők által szándékolt tartalmat és hogy szétválassza a pszihológiai elemeket a misztikusaktól. Pedig éppen ezekre a kérdésekre adandó válasz esik bele a tudományos módszeresség vonalába. Halász Piusz a XII. század egyik jelentős misztikusával kapcsolatban az imént vázolt feladatnak tett eleget. Nagy nyeresége volna a hittudománynak, ha a szerző kitűnő felkészültségével ezen a területen tovább dolgoznék és tudományosan megnyugtató választ adna a misztika nagy kérdéseire. Ibrányi Ferenc. Gerardus Békés O. S. B.: De continua oratione Clementis Alexandrini doctrina. Studia Anselmiana 14. Romae, 1942. 109 1. A keresztény tökéletesség tartalmának, feltételeinek megjelölése, pszi-
