Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 375 Az emberi természet mai állapotában nem lehet olyan békéről vagy az igazságosságnak olyan megvalósulásáról álmodni, mely harc és küzdelem nélkül jönne létre. Az élet valamennyi területének törvénye a harc, mert a küzdelmeket kiváltó ellentétek a létezés gyökerén, a szabadság törvényében vannak adva. Az élet küzdelmeinek igazi értelme az igazságosságért vívott harc lehet. Az emberi jogi rendezés segít megfékezni vagy korlátozni a küzdelem ösztönös durvaságát, de véglegesen nem szüntetheti meg. Az erőszak által létrejött pozitív jogi rendezés pedig sokszor az igazságosság megölője lehet, főleg, ha nem akar alkalmazkodni az élet változó körülményeihez. Az erőszak ide vezet, viszont nem lehet sok reményünk az egyoldalú racionalista megoldási kísérletekben sem, amelyek a benső állami jogfejlődés analógiájára akarják tökéletesíteni a nemzetközi jogot. Minden ilyen kísérletnél valamennyi sajátos nehézséget és adottságot, amely az államközi kapcsolatok természetéből fakad, számba kell venni, legfőképpen pedig ismerni kell az embert, úgy, amint a valóságban, a történelemben előttünk megjelenik. Az ember az igazságosság kezelője és megvalósítója. A nemzetközi igazságosság és jog problémája is végeredményben az ember problémája. Minden tragikus nehézség és megkötöttség, ami az emberi életet minden vonalon jellemzi, ezen a téren is kiütközik. Az elméleti gondolkodó és a gyakorlati politikus egyaránt azt tapasztalhatja, hogy az ember lelki átalakulásra, nevelésre szorul, hogy az igazságosság megvalósítója és munkása lehessen. Éppen ennek a lelki átalakulásnak elérésénél szükség van a jog mellett egy másik erőre, amit az Egyház kezdettől fogva hirdetett, és ami a jog szükséges integrációját biztosítja. (Folytatása következik.) Péterffy Gedeon. Irodalom — Literatur — Bulletin. Pius Halász O. Cist.: De perfectione vitae spiritualis secundum Guilelmum a S. Theodorico. Zirc, 1941. 287 lap. A szerző eredetileg az Angelicumon még 1936-ban benyújtott doktori értekezésében a kezdődő XII. század egyik igen érdekes, személyileg jellegzetes és hittudománytörténeti szempontból nagy értékű alakjának, Szent propriam conditionem, ut secundum rationem operetur. Quae quidem lex fuit tam valida in primo statu, ut nihil vel praeter rationem, vel contra rationem posset subrepere homini. Sed dum homo a Deo .recessit, incurrit in hoc quod feratur secundum impetum sensualitatis... ipsa sensualitatis inclinatio, quae fomes dicitur, in aliis quidem animalibus simpliciter habet rationem legis, illo tamen modo quo in talibus lex dici potest, secundum directam inclinationem legis. In hominibus autem secundum hoc non habet rationem legis sed magis est deviatio a lege rationis. Sed inquantum per divinam justitiam homo destituitur originali justitia et vigore rationis, ipse impetus sensualitatis, qui eum ducit, habet rationem legis, inquantum est poenalis, et ex lege divina consequens hominem destitutum propria dignitate.» I—II. 92, 6. — V. ö. I—II. 93, 3 ad 1.
