Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
346 MÓRA MIHÁLY utólag konvalidálni. A favor matrimonii (1014. c.) a rendkívüli házassági köteléki perben is érvényesül. A házasság érvénytelenségét a bíró nem mondhatja ki, ha arról nincs teljesen meggyőződve. (1869. c. 4. §, új köteléki instr. 197. art. 4. §.) Ha a másodfokú helybenhagyó ítélet után új bizonyíték merül fel, a pert az in integrum restitutio feltételei nélkül itt is folytatni lehet. (1989. c.) A fentiek során az általánosnak nevezhető szóhasználat értelmében a házasság semmisségének (érvénytelenségének) megállapítására irányuló pert házassági köteléki (vinkuláris) pernek is neveztük. E mü- kifejezésnek mindkét szaván egyforma a hangsúly : házassági köteléket tárgyazó perről van szó. A házassági köteléki eljárás már tágabb fogalom : ide nemcsak a házassági köteléki (semmisségi, érvénytelenítési) per tartozik, hanem más olyan eljárás is, amelynek hatása a házassági kötelék sorsára elhatározóan nehezedik. A házassági köteléki eljárás gyűjtőfogalma körébe tehát nemcsak a 1. házassági köteléki per esik, hanem két további eljárás is : 2. a végre nem hajtott házasság pápai felbontására irányuló eljárás és 3. a lényeges házasságkötési forma teljes hiányával «házasságot kötött» felek szabad állapotának megállapítására irányuló eljárás is. Ez utóbbi kettő élesen különbözik egymástól és az elsőtől. A hatás mindenesetre mindhárom köteléki eljárásnál azonos : az, akinek házasságát érvénytelenné nyilvánították, vagy akinek végre nem hajtott házasságát a pápa felbontotta, éppen úgy új házasságot köthet, mint az a biztosan egyházi formára kötelezett, aki a lényeges kánoni házasságkötési forma teljes elhanyagolásával (pl. csak polgári hatóság előtt) kötött házasságot. Jogilag szemlélve persze lényeges mind a materiális, mind a processzuális különbség : első esetben a bíróság állapítja meg, hogy a házasság sohasem jött létre, mert eredetileg érvénytelen volt, a másodikban a házasság létesült ugyan, az érvényes, mert a házasság elhálás nélkül is érvényes, s ezt a végre nem hajtott házasságot bontja fel a pápa kegyelmi-közigazgatási úton, a harmadiknál az egyházi házasságot kötni kívánó felek szabad állapotának egyszerű közigazgatási konstatálásáról van szó azon az alapon, hogy a jegyes a lényeges forma teljes hiánya folytán kánonilag megelőzően nem kötött házasságot. A házassági köteléki perről a széljegyzetek fentiek során több ízben szó volt. Ami a másik két köteléki eljárást illeti, a keresztények végre nem hajtott házasságát a pápa mint Krisztus földi helytartója oldó és kötő teljhatalmánál fogva kegyelmi tényként bontja fel jogos ok alapján, nem műértelemben vett (80. c.) diszpenzáció formájában. E felmentést terjedelmes rendtartásban részletesen szabályozott eljárás előzi meg, amely részben bírói, részben közigazgatási szervek előtt bonyolódik le, lényegében úgy, hogy a ténymegállapítást (főleg, hogy a házasságot nem hálták el és hogy jogos ok forog fenn) az előzőek végzik, a döntést pedig az utóbbiak készítik elő, a házasságot azonban az
