Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
ERKÖCS ÉS VALLÁS VISZONYÁNAK PROBLEMATIKÁJA 337 ne érvényesülne.»1 A vallás az erkölcs hordozójaként tűnik fel már a történelmi idők kezdetén. Erkölcsi eszmék és törvények mindenkor többé-kevésbbé tudatosan és kifejezetten vallott vallási világnézet keretében merülnek fel. A vallások «az emberi nem erkölcsi törekvéseinek legősibb és legtiszteletreméltóbb tanúbizonyságai».1 2 Bennük hangzik ki «az erkölcsi tudat legősibb beszéde».3 Erkölcsnek és vallásnak történelmi távlatokból felénkmutatkozó kapcsolata mélyreereszkedő egy- másbahatolást : egymást kölcsönösen fejlesztő, növesztő és megteljesítő viszonyt mutat. Tiszta és magasszintű vallási légkörben kifinomult, nemes erkölcs virágzik ki, míg a vallási eltévelyedéseket mindenkor az erkölcsi élet szétzüllése kíséri. Hasonlóképen az erkölcs is visszahat a vallásra : ahol tisztább az erkölcs, ott intenzívebb és bensőségesebb a vallási élet is, ahol viszont elbetegült, korcs nemzedékek megmételyezik és elgyengítik az erkölcsi erőket, ott széthomályosulnak és eltorzulnak a vallási eszmék is. A tényleges és történelmi távokon átfolytatódó egybekapcsolódás tehát nem véletlenes együttlét, nem merő, egybesodródásból előálló koegzisztencia. A történelem az emberi szellemi élet két hatalmas megnyilatkozását szétbonthatatlan egybefonódásban tárja elénk. Ennek az egybefonódásnak csakis lényegi egybeiartozás lehet az alapja : lényegi egybetartozás, amely nem jelent azonosságot, mert mindvégig megmaradnak benne az elfeledhetetlen különbözőségek is. Hogy az erkölcs és vallás viszonyának tanulmányozásában feltárhassuk a mélyebb alapokat, jobban meg kell közelítenünk problémánk területét. Ott kell tovább folytatnunk vizsgálódásunkat, ahonnan közvetlenül felfakad és ahol él az erkölcs és a vallás : a történelmi történések alanyánál, az egyes embernél, az egyes ember szellemi-lelki világánál. A pszichológia síkján kell továbbvezetnünk kérdésünk taglalását. Alanyi, lélektani síkon erkölcs és vallás viszonya mint egymásba- ható, egymást átjáró, egymást keresztező, de egymást nem teljesen fedő élmény-komplexumok kapcsolata jelentkezik : «minden vallási aktusban egy erkölcsi aktus és minden erkölcsi aktusban egy vallási aktus is részlegesen egybekapcsolódik».4 Minden igazi vallási aktusba bele- hangzik, belezeng az emberi személyiség erkölcsi világa is és az erkölcsi eszméknek való önátadásban mindig föllelhető bizonyos — nyílt avagy rejtett — valláseszményi motívum is. Erkölcs és vallás világának határvonala itt is elmosódik. A sokrétű és egymásbavesző átélésterületek 1 R. Otto : Das Heilige. Über das Irrationale in der Idee des Göttlichen und sein Verhältniß zum Rationalen. München, 23. bis 25. Aufl. 65. I. 2 N. Hartmann : Ethik. Berlin und Leipzig, 19352. 60. 1. 3 U. o. * M. Scheler: Vom Ewigen im Menschen. Berlin, 19333. 555, 1. Theologia. 22
