Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
312 ERŐSS ALFRÉD fogalmánál (Poschmann, in Th. Revue 1941, 124). Hogy pedig ez a fogalom nem volna elég szabatos, azt sem lehet állítani, különösen, ha összehasonlítjuk a többi hittitokról rendelkezésünkre álló fogalmakkal, s szem előtt tartjuk a már Szent Tamásnál kimondott igazságot, hogy végeredményben egy isteni misztériumot, azaz hittitkot sem képes az emberi nyelv egyetlen fogalommal tökéletesen kifejezni (Schlagenhaufen, in ZfkTh 1941, 93). Megértjük, hogy a múlt század romantikusai, akik még nem ismerték a Corpus Christi gondolatát, a Regnum Dei fogalmában keresik az Egyház tökéletes meghatározását. Ma egyesek ismét e felfogáshoz térnek vissza, köztük P. Koster, és a Xaoç, vagy ßaadeia rov deov fogalmába szeretnék szorítani az egész Ekkléziológiát. A választ már előzőleg megadta a Corpus Christi gondolatának egyik legavatottabb ismerője : «Le royaume n’est pas assurément absolument la même chose que le corps mystique. Mais comme on va le voir, le corps mystique est un des éléments qui intègrent cette notion si riche, et même il en est l’élément le plus intime, le plus essentiel, le plus mystérieux aussi, et celui qui est le centre, l’explication et la suprême réalisation de tous les autres» (Mersch, Le corps mystique du Christ2, 1936 I, 45). A Corpus Christi gondolata tehát centrális helyet foglal el az Ekkléziológiában. Ebből azonban nem következik, hogy a gyakorlati lelkipásztorkodásban is mindent e gondolat köré kellene csoportosítani. Részben e fölélesztett dogmatikus igazság újszerűsége, részben a közösségi korszellem magával ragadta a könnyen lelkesedő tömegeket, s főkép a liturgikus mozgalom köreiben kapták föl a Corpus Christi eszméjét olyan mértékben, hogy bizonyos túlzások vagy tévedések nem maradhattak el. Itt csak rövden utalok azokra a javaslatokra, melyek a hitoktatásban, a morálisban vagy az aszketikában középponti helyet akarnak biztosítani a Corpus Christi gondolatának. a) A pedagógia mindenkori legfőbb kérdése : melyik az a gondolat, amely a nevelés vezéreszméjét, célját és tartalmát oly tökéletesen és hatásosan foglalja össze, hogy legalkalmasabb indítéka (motívuma) lehet a nevelői műnek? A keresztény pedagógia — a hitoktatásban és igehirdetésben — keresi azt a vezérgondolatot, mely a kinyilatkoztatás valóságát egy motívumban fogja össze a természetfölötti nevelés céljára. Ez a vezérgondolat, a katolikus pedagógusok és hittudósok egybehangzó megállapítása szerint, nem egy elvont eszme, hanem maga az élő Krisztus, a megtestesült és szent testében megdicsőült Ige. Újabban fölvetették azonban azt a gondolatot, hogy Krisztus helyett legyen az Egyház, mint Krisztus titokzatos teste, a nevelés középponti indítéka. «ln der Kirche finden wir uns bei unserem christlichen Bewußtwerden vor, wie das Kind sich der Mutter als nächster Wirklichkeit bewußt wird» (Bopp Linius v. ö. Jungmann, Christus als Mittelpunkt religiöser Erziehung, 1939).
