Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 275 volt, hiszen ebben is az emberről és az egész világról alkotott felfogásunk képe tükröződik. A maradandó és változatlan természetjogi elvek megtalálására és hozzájuk való igazodásra van szükség, hogy tisztán láthassunk és ítélhessünk. Arról is meg kell emlékeznünk, hogy a világnézeti küzdelmek harcában a kommunizmus is egy új nemzetközi jogi tanítás és irányzat képviselőjeként jelentkezett. Egyetemesen érvényes jogrendet és nemzetközi jogot ők sem ismernek el, hanem az ő világnézetük természetjogának, a dolgozó proletáriátus osztály jogának elismerésétől és az egész világon való érvényrejuttatásától várják az igazságosság rendjének megszületését és az általános béke létrejöttét. Addig is, míg a szovjetrendszer benső joga egyetemes világot átfogó jogrendszerré nem fejlődik, a polgári társadalom világával való nemzetközi jogi kapcsolatok időszakát átmenetnek tekintik, amely meg fog szűnni.1 Ilyen ellentétek ütközésének idején és ilyen eszmeáramlatok sodrában a keresztény természetjogi tanítás képviselőjének az a nehéz jeladat jut osztályrészül, hogy megjelölje azokat a határokat és kereteket, amelyeket egy tételes jogi rendezésnek a nemzetek élniakarása védelmében biztosítani kell. A történelmi visszatekintés azt mutatja, hogy mindenkit a természetjoghoz való visszatérésre kényszerít a fejlődés iránya, viszont azt is láthatjuk, hogy ellentétek és túlzások között kell megtartanunk a helyes középutat. Az emberi gondolkodás egyoldalúan a természetnek mindig csak egyik oldalát emelte ki. A felvilágosodás korának természetjoga és ebből a szellemből táplálkozó nemzetközi jogi felfogás az értelem erejében bízva a racionális jogi rendezést helyezte előtérbe. A most kialakuló új természetjog pedig szintén egyoldalúan az élet jogára, az ember érzéki, ösztönös természetére hivatkozik. Míg az első felfogás szinte egészen kiüresíti a természetet és formuláival gyakran erőszakot is tesz a valóságos életen, a másik nagyon leszűkíti a természet körét és elfelejti, hogy az érzéki, ösztönös természet csak részbeni anyagát adhatja a természetjognak. A vitális, ösztönös természet, az élet szava nem mindig helyes és jogos, mert az ember teljes természetéhez hozzátartozik a szellem is. Az ember jogi viszonyainak rendezését nem végezte el maga a természet, hanem a szellemre bízta ezt a feladatot. A jogalkotás a szellem munkája, de a természet rendjére is tekin tettel kell lennie és az emberi gondolkodás történetében az igazságosság és jog fogalma ezeknek az elemeknek egyoldalú kiemelése szerint módosult. A mai válság minden oldalról az igazi természetjoghoz való visszatérést sürgeti. «A bajok tulajdonképeni gyökere mindenekelőtt abban van, hogy tagadásba vették és elutasítják azt az általánosan kötelező erkölcsi törvényt, mely az egyesek, a közösségek és az államok kölcsönös viszonyaira annyira szükséges : ma a természeti erkölcsi törvény félreismerése vagy egyenesen 1 Korowin a moszkvai egyetem nemzetközi jogi tanára ezért adta kézikönyvének ezt a jellemző címet : Völkerrecht der Übergangszeit. Grundlagen der völkerrechtlichen Beziehungen der Union der Sowjetrepubliken. Berlin— Grünewald, 1929. 18*
