Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 271 a vezető politikai nagyhatalmak megegyezésének volt köszönhető. Aránylag oly rövid időn belül történt lehanyatlásának és bukásának oka is ebben keresendő, amit csak növelt a túlzott ígéretekkel félrevezetett közvéleménynek csalódása és a benne szereplő politikusok képmutatásának előtünése. Gonzague de Reynold, aki különben a népszövetségi gondolatnak szóvivője volt, szellemes kritikájában megjegyzi, hogy a Népszövetségnek utópista, pacifista jóakarói többet ártottak, mint használtak és Genf elég ügyetlenül választotta meg barátait.1 Félreértések elkerülése végett a népszövetségi korszak «új» nemzetközi jogával kapcsolatban meg kell említenünk azt is, hogy ebben az időszakban a katolikus moralisták és nemzetközi jogászok között számosán voltak olyanok, akik foglalkoztak nemzetközi jogi kérdésekkel és bekapcsolódást kerestek a Népszövetség munkájába.2 A felmerült új problémákra a keresztény bölcselet segítségével törekedtek megoldásokat keresni. Azonban nem a jogpozitivizmus módszereivel, hanem természetjogi alapelveket hirdetve és a nagy skolasztikusok hagyományait értékesítve közeledtek a nemzetközi jog kérdéseinek megoldásához. Csaknem kivétel nélkül abban látták a jobb jövőkre reményt nyújtó fejlődés útját, hogy a döntőbíráskodás és békéltetési eljárások fejlődésével, ha lassan is, de az emberiség közelebb juthat a nemzetközi igazságosság megvalósításához, a békéhez. A neves és igen termékeny író francia jezsuita Y. de la Briére,3 az angol J. Eppstein,4 a német dominikánus Fr. M. Stratmann,5 könyvében (La justice internationale, Hachette, Paris, 1924.) nem is foglalkozik mással, mint a döntőbíráskodás fejlődésével, a nemzetközi jogban jelentkező új irányzatokat ismertető könyve pedig nagyrészt a háború megelőzésének módjairól tárgyal. (Les nouvelles tendances du droit international, Hachette, Paris, 1927.) 1 Gonzague de Reynold: Die Tragik Europas, Luzern, 1935. 353. o. A Népszövetség egyességokmányának és tevékenységének igen alapos bírálatát tartalmazza dr. Gajzágó László : A háború és béke joga c. munkája. (Budapest, 1942, 86—194. o.) Katolikus szempontból nagyon tanulságos G. de Reynold idézett munkáján kívül Y. de la Brièrenek 1926-ban a le havrei szociális héten tartott előadása, amelyben ő is rámutat az intézmény hibáira és fogyatékosságaira : L’organisation internationale du monde contemporain et la papauté souverain. Paris, 1927. II. 40—71. o. 2 A Szentszék nem vett tevékeny részt a Népszövetség munkájában és a pápának nem is volt szándékában a tagok sorába lépni, viszont a pápaságnak határozott helyeslésével találkozott azoknak a tudósoknak a munkássága, akik az Union Catholique d’Études Internationales keretében dolgoztak a katolikus tanítás kifejtésén és hathatósan védték meg az Egyház érdekeit egyes népszövetségi fórumok előtt. L. Péterffy: A Szentszék és a Népszövetség, Kath. Szemle, 1941 március. 68—74. o. 3 Fentebb idézett munkáin kívül különösen említésre méltó La communauté des puissances. D’une communauté inorganique a une communauté organique (Beauchesne, Paris, 1932.) és Le droit de juste guerre, Tradition théologique, adaptations contemporaines. Paris, 1938. c. munkái. 4 The Catholic Tradition of the Law of Nations, London, 1935. 6 Weltkirche und Weltfriede. Katholische Gedanken zum Kriegs- und Friedensproblem. Augsburg, 1924.
