Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
268 PÉTERFFV GEDEON ő tanított, az nemcsak a gyarmatosítás jogának alapvető tétele, de alkalmas arra is, hogy a modern nemzetközi jog alapja legyen. A spanyol skolasztikusok és elsősorban Vitoria tehát nemcsak megindították a nemzetközi jog kialakulásának folyamatát, hanem a jövő számára is iránytmutató módon kapcsolatot teremtettek a szenttamási skolasztikus tételek és az újabb idők által felvetett problémák között. Az ő munkásságuk által lett a kánonjog és skolasztikus teológia tételeiből nemzetközi jog. Egyszersmind bebizonyították azt is, hogy a katolikus tanítás nincs kötve politikai formákhoz, mert az a szellemi erő, amely kereszténnyé tette a római birodalmat és megteremtette a keresztény középkori világ politikai kereteit, elég erős és alkalmas ahhoz, hogy a független nemzeti államok világát is a jog és szeretet törvénye alapján rendezze.1 Vitoria objektív alapokra helyezte a nemzetközi érintkezés és közösség jogi rendezését. A nemzetközi igazságosságot a közös emberi természet, a világ javainak mindenki javára szóló rendeltetése, a nemzetközi közjó fenntartása céljához mért szempontok szerint határozta meg. Az újkori nemzetközi jog fejlődését azonban az ugyanekkor érvényesülő szubjektív, voluntarista irányú felfogás befolyásolta, amint ezt a spanyol nemzetközi jogi iskola másik kimagasló nagy egyéniségén már észlelni lehet. Suarez szintén egész határozottan tanítja egy nemzetközi államtársadalom létét, ennek az alapját azonban nem annyira a természet rendjére, mint az államok között szükségképen szövődő erkölcsi és jogi kapcsolatokra építi.2 Delos a nemzetközi közösségről irt kiváló munkájának történeti részében finom és részletes elemzéssel mutatja ki, hogy Suarez már nem az objektív, természettől adott alapokra építi a nemzetközi jogot, mint Vitoria, hanem a nemzetközi hatalom természetét is, mint a benső állami hatalmat a szubjektív, szerződéses akaratból eredezteti.3 Suarez jelzi a modern fejlődés útját, mert az újkori nemzetközi jog fejlődésének valóban ez lett az iránya. Az egymás mellé rendelt és egymástól kölhabet vim legis, habet enim totus orbis, qui in aliquo modo est una Respublica, potestatem ferendi leges aequas et convenientes omnibus, quales sunt in iure gentium ... non licet uni regno nolle teneri jure gentium: est enim latum totius orbis auctoritate». 1. J. B. Scott : id. m. Appendix C. p. XC. — A hadviselés jogát is jelentősen befolyásolja ez a tétel, mert egy különben jogos háború is lehet meg nem engedett, ha az egész emberi közösségnek ártalmára van. L. u. o. p. LXXXII. 1 Gajzágó : A nemzetközi jog eredete, 345—356. o. — Eppstein : The Catholic Tradition of the Law of Nations, London, 1934. 121—122. o. 1 «Ratio huius juris est, quia humanum genus, quantumvis in varios populos et regna divisum, semper habet aliquam unitatem, non solum specificam, sed etiam politicam et moralem, quam indicat naturale praeceptum mutui amoris et misericordiae, quod ad omnes extenditur... quapropter licet unaquaeque civitas perfecta, res publica aut regnum, sit in se communitas perfecta et suis membris constans, nihilominus quaelibet illarum est etiam membrum aliquo modo huius universi, prout ad genus humanum spectat.» Tract, de legibus ac Deo legislatore lib. II. c. 19. tit. 9. 3 J. T. Delos O. P. : La société internationale et les principes du droit public, Paris, 1929. 185—282. o. — Delos érvelését cáfolni törekszik J. Catry :
