Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
ÁLDÁS ÉS MÁGIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 23 szén más Istennek hitében nem találunk egymástól elválasztható és egymástól lényegileg különböző fejlődési fokokat, megtaláljuk a tiszta monoteisztikus Jahve-hitetj a próféták korában éppen úgy, mint évszázadokkal korábban : Mózes korában is, mint ismét helyesen mondja Sellin : «A Szent, minden teremtményt magasan fölülmúló Istenben való hit lényegileg, tárgyilag bizonyosan megvolt már Mózesnél».1 Jahve egyedül birtokolja a létet önmagától és minden, ami rajta kívül van, őáltala teremtetett. Ő az «erős», a «mindenható» Isten, aki hatalmát megmutatta elsősorban akkor, mikor a világot életre hívta (Íz. 45, 18; 44, 24 ; Jer. 27, 5 ; Zsolt. 8 ; 29 ; 65 ; 93 ; 104 ; 135 ; Jéz Sir. 43, 2 ; Bölcs. 11, 17 stb.), éppen azért ő az egész világ ura, mz égnek és földnek», az «egész földnek» az ura (Móz. I. 24, 3; Józs. 3, 11. 13; Zsolt. 97, 5 ; Zak. 4, 14 ; 6, 5 stb.).2 Jahve hatalma öröktől fogva kormányoz minden létezőt és minden történést: «Mielőtt a hegyek születtek volna és a föld meg a világ kialakult volna, öröktől fogva mindörökké Isten, Te vagy !» (Zsolt. 90, 2 ; v. ö. Zsolt. 9, 8 ; 10, 16 ; 29, 10 ; 66, 7. ; 92, 9 ; 93, 2; 102, 13. 26—28; 103, 17; 104, 31 ; 135, 13; 146, 10). Már a Jahve név maga is kifejezi az egy örök Isten fogalmát,3 és erről beszél az Ószövetség első mondata is : «Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet», ami annyit jelent, hogy az egész világ,4 tehát minden, ami Istenen kívül létezik, Istentől kapta létét, míg ő maga a világ előtt volt, tehát idő előtti, örök! (V. ö. Íz. 41, 4 ; 43, 10 ; 44, 6 ; 48, 12 ; Jób 10, 5 ; Móz. V. 32, 40 ; 33, 27 ; Jer. 10, 10 ; Dán. 7, 9. 13. 22 ; 12, 7 stb.) Éppen ezért Jahve mindenek királya, ő a «melek» (király) per excellentiam ; Móz. IV. 23, 21-től kezdődően a maszoréta szöveg 41-szer mondja őt *melek»-ntk, 13-szor használja Jahvéval kapcsolatban a «malála> igét és jól mondja Eiszfeldt : «Jahvénak mint királynak eszméje .. . önmagában véve nincs semmilyen időhöz sem kötve, hanem időfölötti : multat, jelent és jövőt magában foglal».5 A világot teremtő, magasan a világ fölött álló, mindent életben tartó és kormányzó, mindenható, szent és félelmetes, mindentudó, igazságos és jóságos Istenben való hit át- meg átjárja az egész Ószövetséget, az Ő kezében van egyesek és nagy világbirodalmaknak sorsa, és ha ez a hit nem is jut minden egyes könyvben, minden egyes ószövetségi helyen egyforma élesen kifejezésre, lényegileg nem találunk semmi különbséget koroknak és szerzőknek felfogása között ! Az Ószövetségnek ebből a magasztos, fönséges isteneszméjéből következik az, hogy az izraelita nem bízott, nem hitt Istenen kívül létező, az ő 1 1. m. 17 old. * A zsoltárokat a maszoréta szöveg számolása szerint idézzük. •Lásd: Huber L. : Jahve, Adonáj, Jézus, 1930. * A zsidó nyelvnek nincs szava a «világ» fogalmára, ezért írja körül «ég és föld» kifejezéssel. » Jahve als König, ZAW 46 (1928), 96 old.
