Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
22 SZÖRÉNYI ANDOR den1 és még sokan mások a racionalista szentírástudományi iskola követői közül. Ezeknek a szerzőknek közös alapeive az, hogy «az áldás természeténél fogva varázsszó. Mint ilyen a saját erejéből hatékony és eredetileg semmi kapcsolata sincs Jahvévah2. Mielőtt e racionalista tévtan részletes tárgyalásába fognánk, előre kell bocsátani egy pár általános megjegyzést, melyet a tárgyalás folyamán szemünk előtt kell tartanunk. A megnevezett szerzők kivétel nélkül arról írnak, hogy az áldás és átok «eredetileg» a mágiában gyökerezik, hogy «a régi izraelita» számára az egyszer kimondott áldás és átok mágikus hatóerővel rendelkezett ; hogy «ősi időkben» és «eredetileg» az áldóformuláknak semmi közük sem volt Jahvéhoz, nem voltak alávetve az ő isteni mindenhatóságának, sőt az egyes emberek által kimondott áldás növelte magának az Istennek áldó erejét éppúgy, mint ahogy a Jahvéra mondott átok csökkentette azt.3 4 Mindegyik feltételezi tehát azt a fejlődéstanra épített vallástörténetet, mely az izraelita vallást, az Ószövetség vallását is hosszú fejlődés eredményének tartja, mely az animismusból és poli- demonismusból kiindulva csak a próféták működésének eredményeként érkezik el a monotheismus magaslatára. Éppen ezért az evolucionista elmélet megdőltével alapjában véve összeomlik az áldás és az átok mágikus hatóerejéről szóló tanítás is. Márpedig a Bibliában sehol sem találjuk nyomát annak a fejlődési folyamatnak, melyet a föntnevezett szerzők föltételeznek s nem találjuk jeleit az áldóformulákkal kapcsolatban sem! 1. Az ószövetségi vallásban kezdettől fogva semmi helye sincs a mágiának és avarázslatnak! Azizraelita embernek istenhite sokkal magasz- tosabb, sokkal fönségesebb, semminthogy abba beleférhetett volna akármi, ami a mindeneket teremtő egyedüli Isten, Jahve hatalmától ne függött volna. Jahve hite és kultusza, úgy ahogy az számunkra az Ószövetségben megjelenik, nem magyarázható meg a környező népek kultúrhatásaiból, de nem fejthető meg semmifajta fejlődéstani elképzeléssel sem. A mai szentírástudomány kétségkívül igazolja Ernst Sellin szavait : « Jahve . . . minden természet mögött, sőt fölött áll. Minden, ami benne van ... az élet, valóság, energia, létrehozó erő: Ő teljesen új, egészen más Isten, mint az ókori Kelet összes többi istenei».* És az egész új, egé1 Agnostos Theos, 1913, 149 kk. old. s Ounk.—Begr. i. m. 293. old. 3 V. ö. S. Mowinckel : Ps. St. II. Das Thronbesteigungsfest Jahves, 1922, 19—26 old. Mowinckel szerint az izraelita «őskultusznak» éppen az volt a célja, hogy Jahve hatalmát növelje, mert hisz : «Durch das kultische Spiel gewinnen auch die Götter an Kraft . . .» (i. m. 26 old.). Ps. St. IV. Die Technischen Termini .. ., 1923, 37—39. 45. old., Ps. St. V. 1924, 5 kk. old. — J. Hempel : Die althebräische Literatur, 34 kk. old. 4 Israel.-jüdische Geschichte, 1933, 16—17 old.
