Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
240 MÓRA MIHÁLY viszont pusztán a jog uralmának a biztosítása, s ekként a független, utasítástól mentes bíró hivatali tevékenységét kizárólag a jogszabályokhoz kötöttség jellemzi.1 Mörsdorf az általa idézett szerzők nézetét mint megdönthetetlen tételt állítja be, és nem is érzi azokat a pontokat, amelyek a világi jogászok számára nehezen áthidalható nehézségként jelentkeztek. A fenti «öncél» és «eszköz a célra» megkülönböztetés korántsem olyan dogma, amellyel, mint túláltalánosítóval szemben, némi korrekciót vagy nagyon is jelentős áttörést ne lehetne megállapítani. Ha a két funkció céljában eltérést meg is lehet állapítani, a köz- igazgatási és bírói tevékenység között nincsen lényeges természetbeni eltérés azon a területen, amelyen szorosan a jogszabályokhoz vannak kötve.1 2 Merkl szerint viszont a közigazgatási tevékenység még a szabad mérlegelési döntéseiben is nem egyéb, mint jogalkalmazás, amihez hozzá lehet tenni, hogy a bírónak másfelől a perrendtartások biztosítanak számos szabad mérlegelési lehetőséget. Akár az egyik tétel, akár a másik áll meg, aligha lehet a kérdést apodiktikusan és sommásan elintézni, mert ez azt a látszatot kelti, hogy a szerző az elméleti nehézségeket vagy nem ismeri, vagy egyszerűen meg akarja kerülni. A hatóságok közötti megkülönböztetés inkább a felépítésükben látszik gyökerezni, és ebben az esetben meglehetősen irreleváns az az eljárás és célrairányzottság, amelynek útján döntésükhöz eljutnak. Az a tan, amely a közérdek túlnyomóságát hirdeti a közigazgatási ügyekben, a megkülönböztetést inkább magukban az ügyekben keresné, amely ilyen vagy olyan célrairányzottságot követel. Ami a materiális jegyet illeti, maga a kiindulópont nem rossz meglátáson alapul. A világi jogban szokásos ama megkülönböztetés értékelésére, hogy t. i. a polgári-magánjogi ügyek a rendes bíróság, az ú. n. közjogi ügyek pedig a közigazgatás hatáskörébe tartoznak, a szerző Jelűnek rezignált megállapítását idézi, amely a magán- és a közjog közötti megkülönböztetésre felépült elválasztás nehézségeire utalva megelégszik azzal, hogy a bíróság és a közigazgatás közötti ellentét történetileg képződött ki, és hogy a bírósághoz az utalandó, ami a történeti fejlődés alapján bírói ügynek számít. «Ein durchschlagendes materielles Kennzeichen .. ., das Justiz von Verwaltung unterscheidet, gibt es nicht und kann es nicht geben.»3 Ezután azonban azt várná az ember, hogy ha ez így lehet a világi jogban, akkor még inkább így van a kánonjogban, ahol a kettő közötti különbségtétel nehézségei még fokozottabban jelentkeznek. Ehelyett Mörsdorf megelégszik azzal a — különben helyes — megállapítással, 1 Tomcsányi Móric: A közigazgatási jogviszony, Budapest 1912, 52. Martonyi János : A közigazgatás jogszerűsége a mai államban, Budapest 1939, 11, 24. 3 Martonyi, 11. * Allgemeine Staatslehre, Berlin 1929, 600.
