Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
A FÖLTÁMADÁS JELENTŐSÉGE A MEGVÁLTÁS MÜVÉBEN 205 Szent János tanúsága szerint «azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa» (1 levél 3, 8). Szent Pál a rómaiakhoz írt levél első részében vázolja azt a szomorú helyzetet, amelyben az ember az eredeti bűn következtében sínylődött. Ádám megszegte az isteni parancsot s ezzel «a világba lépett a 'A/xagría, a Bűn, mint valami vészes, zsarnoki hatalom és ennek büntetése, a Oaváxog, a Halál».1 Így minden az ördög szolgaságába hajolt s az lett «e világ istene» (2 Kor 4, 4), vagyis a «világ fejedelme» (Jn 12, 31). A bűn, a halál, és az ördög hatalmából szabadított ki a Megváltó, szent emberségében rejlő isteni hatalmával (virtus divinitatis unitae). A szabadítás ténye egyszersmind az Istenország érkezése (Lk 11, 20). A ravennai érseki kápolna ősi mozaikja, középkori zsoltárkönyvek sok miniatűr festménye így ábrázolja Krisztust, mint aki lábbal tiporja a kígyót, az oroszlánt, a sárkányt. Harcosként indul a halálküzdelembe ajkán e jelszóval : «Most van ítélet e világ fölött, most fog kivettetni e világ fejedelme» (Jn 12, 31). A gonosz léleknek nem volt tulajdonképeni joga a világ fölött. Az ember a bűn által sem siklott ki Isten uralma alól, hanem inkább szeretete alól.1 2 Elsősorban a szeretetnek váltott meg Krisztus és tette ezt a legnagyobb szeretet művével. «S az Üdvözítő a kereszthalál fölséges tettével, mindent térdre kényszerítő áldozatosságával és önmagát fönntartás nélkül odaadó szeretetével legyőzi és hatástalanná teszi a halálnak és a kérlelhetetlen, erőszakos, irgalom nélküli jognak uralmát».3 Az egyházatyák szeretnek elmélyedni abban a gondolatban, hogy a kiszabadítás, mely ebbén a vonatkozásban nem az igazságosság aktusa : nem is pusztán a Közvetítő érdemeinek gyümölcse. Krisztus, mint az Istenség orgánuma, nem pusztán erkölcsi hatással (efficacia meríti), ha- nem/íziÁű/val (efficacia virtutis) valósítja meg az istengyermekek szabadságát. Ezt a fizikai hatást persze nem anyagi értelemben vesszük, s azért helyesebb, haScheebent követve, «dinamikus» hatásról beszélünk .4 Scheeben szerint az erkölcsi hatás csak közbenjáró (imperativ), míg utóbbi tulajdonkép valósító (imperativ) oka a kiszabadulásnak. Míg a megváltás közbenjáró ténykedése — érdem, elégtétel, áldozat, — a kereszthalálban éri el tetőfokát, addig a dinamikus hatás igazi kibontakozása a föltámadás. A kereszthalál a küzdelem, melynek diadalmas befejezése a föltámadás és mennybemenetel. Ezt a hagyományos fel1 Pataky, Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei 6. § (Theológia 1941, 107.) 2 S Th III 48, 4 ad 1. Ennek megfelelően a kiszabadítás (Xvtqoxjiç) fogalmát nem úgy értelmezzük, mint valami vásárlást. A kiváltás-elmélet ilyirányú értelmezése (Origenes és követői) csak elhomályosítja a misztériumot. V. ö. Schütz i. m. II, 15. 3 Schütz i. m. II, 16. 4 Scheeben, Handbuch der kath. Dogmatik V. n. 1086.
