Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
200 ERŐSS ALFRÉD Amint látni fogjuk, az itt röviden ismertetett három megoldási kísérlet nem ad megnyugtató, szabatos feleletet a fölvetett kérdésre. Bizonyos egyoldalúság mutatkozik abban, ahogy a probléma súlyától meghajolva valamelyik oldal felé térnek ki, vagyis olyan elméletek mezejére lépnek, amelyek első pillantásra tetszetősek talán, de a kinyilatkoztatott igazsággal nincsenek tökéletes összhangban. Alábbiakban előbb kifejtjük a helyes megoldást, majd annak alkalmazásával rávilágítunk a három kísérlet fogyatékosságaira. Előre leszögezhetjük a következő irányadó megállapítást : Bár elméletben elkülöníthető, de a valóságban a bűntől való megváltás és a kegyelmi rend helyreállítása bontatlan egységet alkot. A megváltás müvének tetőfoka Krisztus áldozata a kereszten. A keresztáldozat azonban ismét szoros egységet alkot a föltámadással, mert a kettő — mint gyökér és törzs — kiegészíti egymást. A megváltás művének teljességéhez tehát hozzátartozik a föltámadás. Ezek a mondatok általános dogmatikai igazságokat fejeznek ki, amelyekben megegyezik a teológusok tanítása. Bennük, mintegy csigahéjban, már megtaláljuk az alábbi fejtegetések vezető gondolatait, amelyeket most ki kell bontanunk. Mindenekelőtt utalunk arra, hogy a megváltás a szó szoros értelmében vett hittitok.1 Vagyis a tény megismerése után sem képes az emberi elme a titok értelmét kimeríteni, mert az természeténél fogva fölülmúlja értelmi képességünket. (Denz. 1796.) Szükséges tehát, hogy egyrészt a többi hittitokkal való összefüggés, másrészt a látható világ analógiája révén igyekezzünk e misztériumot megismerni. Mivel pedig a látható világban nincs hozzá tökéletesen hasonló tény, azért a hittudomány kezdet óta több egymást kiegészítő analógiával igyekszik a megváltás müvéről legalább megközelítőleg teljes képet adni. Aquinói Szent Tamás arra a kérdésre, hogy mikép váltotta meg az Üdvözítő az emberiséget, többszörös feleletet ad : Christus operatus est nostram salutem per modum meriti, per modum satisfactionis, per modum sacrificii, per modum redemptionis.2 Ezt a gondolatot a Tridenti zsinat is magáévá teszi, s többször hangsúlyozza, hogy Krisztus «legszentebb szenvedésével a kereszt fáján nekünk a megigazulást kiérdemelte», «érettünk az Atyának elégtételt adott» (Denz. 799), «magát a kereszt oltárán az Atya Istennek föláldozta, hogy örök üdvösséget szerezzen mindenkinek,» és «vérének ontásával minket megszabadított, kiragadott a sötétség hatalmából és áthelyezett saját országába». (Denz 938.) Mivel ez a négy — földi analógiából vett — módozat, legtökéletesebben tudja előterjeszteni a megváltás titkát, sorra vesszük mind a négy szempontot és keressük benne a föltámadás szerepét és jelentőségét. 1 Schütz, i. m. 11. 25—26. 2S Th III 48, 1—4; v. ö. Diekamp, Theologiae Dogmaticae Manuale 1 933) II. § 35.
