Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
A FÖLTÁMADÁS JELENTŐSÉGE A MEGVÁLTÁS MŰVÉBEN. Az elmúlt huszonkét esztendő alatt Erdélyben az idegen hatalom félve vigyázott, nehogy a magyar sajtóban olyan szavak csendüljenek meg, amelyek a nemzeti szabadság gondolatát táplálhatták volna. Ilyen tilos szó volt számunkra a föltámadás. Amit akkor a szigorú cenzúrával szemben hangoztattunk, az — mutatis mutandis — itt is helyénvaló : hogy t. i. ezt a szót kizárólag vallásos jelentésében alkalmazom, mégpedig Krisztus föltámadásának megjelölésére. Mint ilyet a keresztény terminológiában nem nélkülözhetjük, sőt azt mondhatjuk róla, hogy a kereszténység egyik középponti fogalma. Krisztus föltámadása ugyanis «a keresztény hitnek sarkalatos tétele, mely kezdettől fogva benne van minden hitvallásban».1 A föltámadás népe vagyunk s éppen ezért a föltámadás napját tartja az Egyház kezdettől fogva legfőbb ünnepének.1 2 Krisztus föltámadása páratlan történeti tény, mely «minőségileg különbözik minden más csodától» s fölülmúlja a próféták és apostolok, sőt bizonyos értelemben magának az Úr Jézusnak a nyilvános működése idejében végbevitt cselekedeteit.3 A föltámadás ténye hitünknek erős alapja (ebben van apologétikai jelentősége), Krisztus istenségének tündöklő bizonyítéka (ebben van krisztológiai jelentősége), és mindezek mellett a megváltásnak is jelentős mozzanata. Ily értelemben énekli a húsvéti prefációban is az Egyház : Pascha nostrum immolatus est Christus... Qui mortem nostram moriendo destruxit et vitam resurgendo reparavit.4 Kétségtelen, hogy húsvét ünnepe a föltámadás szotériológikus jelentőségét emeli ki. A hittudomány föladata, hogy a kinyilatkoztatás forrásaiból közelebbről meghatározza : milyen szerepet is tölt be az Úr föltámadása a megváltás művében. Úgy látszik ugyanis, hogy már eleve ellentmondásba ütközik a föltámadást bármily kapcsolatba hozni magával a megváltással. Hisz általános dogmatikusaink közt a felfogás, hogy a tulajdonképeni megváltás műve Krisztus kereszthalálával 1 Schütz, Dogmatika2 (1937) II 57. 2 V. ö. Eisenhofer, Handbuch der Liturgik (1932) I 550. 3 Künneth, Theologie der Auferstehung (1933) 58. 4 V. ö. a commemoratio de cruce antifónáját : «Crucifixus surrexit a mortuis, et redemit nos».
