Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
hirdetik, amire viszont alkalmaznunk kell az Apostol szavait : eleven, hatásos, áthatóbb minden kétélű kardnál és behat a léleknek, az ízeknek és velőknek eloszlásáig. Szebben, igazabban aligha lehetne szemléltetni az Isten igéjének hatóerejét, ami mutatja, hogy ha a maga tisztaságában jelenik meg alkalmas szerv, a léleknek a kegyelemre való előkészítéséhez.1 Ezért olyan fontos, hogy a köznapi tanítóhivatal minden megnyilvánulása Péter utódának a szavaihoz igazodjék és így az írástól megígért hatóerőt biztosítsa az oktatás minden formájának. Végül még azt a problémát szeretnők röviden megvilágítani, amelyet fönnebb vázoltunk. Hogy az Egyház tanítóhivatalát nem új kinyilatkoztatás irányítja, világos abból, hogy a hit kincstárának megőrzése a feladata. De itt sem a sugalmazásból meríti erejét és csalhatat- lanságát, hanem ez tisztán hivatali megbízásával járó erősség. A sugal- mazás nem hivatással járó megbízatás, hanem karizma, a prófétai megismerés egyik, bár legalacsonyabb rangú formája. Ezért szükséges nála a sugalom, mint a Szentlélek külső indításából származó lelkes foglalkozás a sugalom tárgyaival. Fő mozzanata a határozott, csalhatatlan ítélet a leírandó vagy közlendő tárgyakról, ami csak akkor történhetik meg, ha az összes ismerőképességek megtisztulnak és fensőbb világosság (lumen inspirationis) hatókörébe kerülnek. Mivel továbbá a sugalmazott író közlései a közösségnek szólnak, hogy ez jóakaratáról biztosítva legyen, szükséges, hogy akarata is a Szentlélek egész különös befolyása alatt legyen és az igazság közlését meg ne akadályozza. Az egyházi tanítószerv megbízatása hivatási jellegű. Ezért az igazmondást már ez biztosítja és így a végső döntéseknél nem szükséges akaratának újabb igazolása és a Szentlélek különös befolyása. A benső felvilágosítás sem olyan jellegű, mint a sugalmazásnál. A csalhatatlanság magyarázatához nem szükséges más, mint Isten különös gondviselése, amellyel a megbízott tanítószervet megóvja a tévedéstől. Ez tehát inkább negatív jellegű, mint pozitív benső felvilágosítás. A hiten kívül más értelmi fény nem szükséges hozzá ; elég a Szentlélek külső befolyása és védelme, amely a hivatali megbízás révén föltétlenül biztosítva van. Ugyanezt kell mondanunk a sugalmazás ama formájáról is, amely a tárgyra való foglalkozásra és annak kutatására vonatkozik. A PÁPASÁG MINT A VÁNDOREGYHÁZ VILÁGOSSÁGA ÉS ERŐSSÉGE 17 * * * A vándorlás fogalmából indultunk ki, hogy a földön járó hivő életműködését, lekiségének kialakulását és cél felé való törtetését szemléltessük. Hogy a földi vándorlás bolyongássá ne váljék, hatóerők szük1 Ennek az állításnak semmi köze sincs olyan súlyosan téves túlzásokhoz, amelyek az evangélium igéinek megigazító erőt tulajdonítanak. A megigazulás előkészítésénél jelenik meg Isten igéjének a tisztán morális indítást felülmúló ereje. Nem a puszta szavak, hanem a Veritas prima hatókörébe került jelképek válnak Isten erejévé és hatnak a lélekre bensőleg előkészítőén. Theologia. 2
