Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent János misztikájához
196 PATAKY ARNOLD apostol azt tanítja, hogy a megszentelő malaszt állapota nem fér össze a szándékos, súlyos bűnnel, mert ez az Istentől való elszakadást jelentené. — «Aki megtartja Jézus Krisztus parancsait, az Őbenne marad és Ő abban ; és hogy Ő bennünk marad, azt a Lélekből tudjuk meg, amelyet nekünk adott.1 A vigasztaló Szentlélek adja meg az Istennel egyesült léleknek már itt a földön azt a csodálatos boldogságot, mely előíze a mennyországnak. — Viszont minden súlyos bűn kizárja a lélekből az Isten szeretetét.1 2 Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete tökéletes bennünk.3 Annak a próbaköve pedig, hogy mi az Istenben maradunk és Ő mibennünk, az, hogy az Isten az Ő Leikéből adott nekünk.4 Aki megvallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten marad, és ő az Istenben.5 * Mi megismertük a szeretetet és hittünk a szeretetben, amellyel az Isten irántunk viseltetik. Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten őbenne.® Szentjános evangéliumán és első levelén tehát végigvonul az a gyönyörű tanítás, hogy az Istent szerető lélek teljesen Istenben, Jézus Krisztusban él, sőt a teljes Szentháromság is állandóan benne lakik és mindörökre lefoglalta őt magának. Ezenkívül azt is hangsúlyozza a szeretett tanítvány, hogy az Isten igéjének (tanításának) bennünk kell maradnia7 és nekünk meg kell maradnunk az Úr Jézus igéjében.8 Ha az Isten igéje bennünk marad, mi is megmaradunk a Fiúban és az Atyában.9 Aki szereti testvérét, a világosságban marad ;10 aki nem szeret, a halálban marad.11 Aki nem marad meg Krisztus tanításában, az nem bírja az Istent ; aki megmarad az Úr Jézus tanításában, az magáénak mondhatja az Atyát is meg a Fiút is.12 Az Isten igazsága megmarad bennünk és velünk lesz mindörökké.13 Hogy az Úr Jézus mily végtelen szeretettel várja a bebocsáttatást a lélekbe, csodálatos módon jelzi az Apokalipszisnak egyik mondása. Szent János az Emberfia megbízásából Laodikia egyházához írja e megható szavakat: «Ime az ajtónál állok és kopogok; ha valaki meghallja szavamat és megnyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem és ő énvelem».14 A közös étkezés a keletiek felfogása szerint bensőséges közösséget hoz létre az együtt étkezők között ; az Úr Jézus tehát az Őt magához bebocsátó lélekkel a legbensőségesebb életközösségre akar lépni... És ne felejtsük el, hogy az Üdvözítő ezeket a csodálatos szavakat éppen a lanyhaságba merült laodikiai egyházhoz intézi, ame1 3, 24. 2 3, 15. 17. » 4, 12. *4, 13. 6 4, 15. ® 4, 16. 7 Ján. 5, 38; I. 2, 14. 24. 8 Ján. 8, 31. 9 Ján. I. 2, 24. 10 Ján. I. 2, 10. 11 Ján. I. 3, 14. 12 Ján. II. 9. 18 Ján. II. 2. 14 Jel. 3, 20.
