Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 175 szemben értékes teológiai útmutató arra, hogy a lélek megtanulja az Istenhez emelkedés, sőt az Isten-szemlélet művészetét. Valójában megragadó az az Istenszemlélet, mellyel Bonaventura meg volt áldva. Mellette a mai gondolkodás siralmasan pogány. Nem lehet azért eléggé dicsérni ilyen lelki gyöngyszemek közrebocsátását. Tiefenthaler József. II. Külföldi. Ferdinand Holböck: Der eucharistische und der mystische Leib Christi in ihren Beziehungen zueinander nach der Lehre der Frühscholastik. Rom, 1941. 247. Az Eucharisztiának és a Corpus Christi Mysticum-tannak a kapcsolatait vizsgálja a korai skolasztika irodalmában ez a Gregoriana-egyetemen doktori értekezésnek benyújtott, de annak kereteiből tartalmával és terjedelmével kinövő, érett teológiatörténeti munka. — Gasque (L'Eucharistie et le corps mystique), Geiselmann több tanulmánya (Die Eucharistielehre der Vorscholastik ; Studien zu frühmittelalterlichen Lehre vom Sakrament stb.), Gierens (Eucharistie und Corpus Christi Mysticum), Grabmann (Die Lehre des hl. Thomas von Aquin von der Kirche als Gotteswerk), Käppeli (Zur Lehre des hl. Thomas v. Aquin vom Corpus Christi Mysticum, mit einem kurzen Überblick über die wichtigsten Vertreter der Lehre vor Thomas) ide vonatkozó munkái után szerző most gondosan áttanulmányozta a korai skolasztikának valamennyi teológiai írását, hogy azokban megállapítsa a Corpus Christi Mysticum és az Oltáriszentség összefüggéseire vonatkozó tanításokat. Tehát nem az egész eucharisztiatan iránt érdeklődik, hanem abból csak egy egészen különleges, első pillanatra talán túlságosan elspecializáltnak tekinthető részletkérdése iránt. A kutatásnak azonban éppen ez az időbeli és tárgyi leszűkítése biztosított alaposságot. Tartalmilag a könyv két részre oszlik. Az első, a könyvnek több mint háromnegyedét kitevő nagyobbik rész történeti, a másik jóval kisebb pedig rendszerező. Az első rész először rámutat, hogy a Toursi Berengar eucharisztia- körüli tévtana előtt, főként pedig az egyházatyák korában az Oltáriszentség teológiai szemléletében e szentség egyházközösségi jelentősége áll előtérben. A Berengar tévtana körül felviharzott viták és az utána következő idők óta vehető észre az a változás, hogy az Eucharisztiának az Egyházhoz, mint közösséghez való viszonya helyett a valóságos jelenlét és az egyén lelkiéletét tápláló, kegyelmi eszközjellege érdekli a teológiai írókat. — A liturgikus művek írói közül a teljes számban felvonultatott művek írói közül a kisebbjelentő- ségűek (Joannes de Avranches, Odo de Cambrai, Stephanus de Autun, Isaacus de Stella, Robertus Paululus, Speculum de mysteriis, Richardus Weding- hausensis, Petrus Pictor, Joannes Beleih, Sicardus Cremonensis) mellett különösebb figyelmet Damiani Szent Péter-, Chartresi Ivo-, és Deutzi Rupertnek szentel; mellettük legjobban III. Ince pápa tanítását (De sacrificio missae) értékeli. — Az aszketikus-misztikus írók csoportját felvonultatva a korábbi
