Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 169 Balanyi György: Magyar Piaristák a XIX. és XX. században. Életrajzi vázlatok. Budapest, 1942., a magyar piaristák 300. évében. A kegyes tanítórend magyarországi tagozata most ünnepli letelepedésének háromszázadik évfordulóját. Eredetében idegen törzs hajtása, idegen hatalom keze ültette a felvidéki magyar földbe, az elzálogosított szepességi Podolinba, de amint egykor a katolikus kereszténység és a koronként jelentkező előző szerzetesrendek, úgy ez is mély gyökeret vert a magyarság szellemi talajába és megtermékenyítette azt a nyugati műveltség új elemeivel. A magyar piaristaság kezdettől fogva nem alkotott idegen testet nemzeti életünk fejlődésében, hanem igyekezett mihamarább szervesen beleilleszkedni a magyar gondolat egyetemességébe. Tagjaiban elmagyarosodott, széleskörű pedagógiai tevékenységének túlsúlyát színtiszta magyar területekre helyezte, de ugyanakkor a magyar szellemi egység gondolatának tűzhelye volt a nemzetiségi színezetű vidékeken a vezetésre készülő ifjú nemzedék nevelésében. A piarista pedagógia új tanítási elvekkel és a reális tantárgyak jelentőségének felismerésével a szorosanvett modern iskolaügynek egyik jelentős úttörője volt hazánkban is. A hagyományos humanista típusú iskola mellett a mennyiségtan, földrajz, történelem tantárgyaknak beillesztése a tanítás kereteibe jóval megelőzte az állam hasonló kezdeményezését. A magyar nyelv és irodalom tanításával úttörő volt a magyar katolikus iskolákban a XVIII. század folyamán. Ezt kiegészítette a csakhamar magyar nyelven szóló iskolai színjátszás, amely nemcsak pedagógiai eszköz volt, hanem széles társadalmi körben a nemzetnevelés egyik tényezője is. A magyar piaristaság pedagógiája a magyar nyelv művelésén keresztül a magyar nemzeti öntudat ébresztője és a magyar asszimiláció fontos lüktetője volt a nemzetietlennek mondott korszakban. Mindehhez hozzájárult még az a kevésbé ismert tény, hogy a XVIII. században a piaristák sorra átveszik a magyar világi növendékpapság nevelését és tudományos kiképzését. Kalocsa, Vác, Veszprém újalapítású papnevelőiben Borromeo-tipusú papokat neveltek a katolikus megújhodás utolsó szakaszában. A vatikáni levéltárban olvastam, hogy Severoli bécsi nuncius, amidőn az uralkodóház és a diplomáciai testület tagjaival együtt a császárvárost fenyegető Napóleon elől hazánkba menekül, szeretettel felkeresi a különböző piarista rendházakat és meleg elismeréssel emeli ki a szerzetesek erényes életét és tanító tevékenységét. Magyaróvárt megemlékezik a rendházzal és konviktus- sal kapcsolatos templomról és a házfőnök kitűnő tudományos képzettségéről. Vácon Migazzi bíboros alkotásait szemlélve bemegy a piarista templomba, megcsodálja a gimnázium nagyszerű felszerelését, könyvtárát, antik érem- gyűjteményét, egyik-másik rendtag filozófiai és egyéb tudományos munkásságát. Még arra is kiterjed figyelme, hogy a siketnémaintézetben piarista végzi a hitoktatást. A pesti házat sem kerüli el, elbeszélget a szerzetesekkel és fájdalommal hallja, hogy az udvar jozefinista szelleme nem jó szemmel nézi a
